A felügyelőbizottság elnöke a modern vállalatirányítás korában

Mivel a jogi kötelezettségek száma folyamatosan növekszik, és a jogalkotók, valamint a bíróságok egyre szigorítják a vezetői felelősséget, a felügyelőbizottságok munkája egyre nagyobb figyelmet kap. A lényegesen magasabb követelményprofil és a jelentősen megnövekedett felelősségi kockázatok különösen a felügyelőbizottságok elnökeit és a speciális felelősségi területekkel rendelkező tagokat érintik.

I. Bevezetés
A német részvénytársasági jog kifejezetten előírja, hogy a felügyelőbizottságnak – az igazgatósággal ellentétben – tagjai közül kell elnököt választania (az AktG 107. § (2) bekezdése). A felügyelőbizottság elnöki tisztsége tehát törvényben előírt, bár nem képez önálló társasági szervet. Általános szabályként a felügyelőbizottság elnöke ezért kizárólag a felügyelőbizottság egészének határozatai keretein belül járhat el. Mindazonáltal az elnök több, mint pusztán „primus inter pares” (első a társaik között), amit már az is jól mutat, hogy az AktG 100. § (2) bekezdésének 1. mondata 1. pontja és 3. mondata értelmében az elnöki mandátumokat kétszer számítják bele a felügyelőbizottsági mandátumok teljes számába. Ezen felül a felügyelőbizottság elnökét minden társasági üzleti levélben (az AktG 80. § (1) bekezdésének 1. mondata) és a társaság éves pénzügyi beszámolójának megjegyzéseiben (a HGB 285. § 10. pontjának 2. mondata) ilyen minőségében kell feltüntetni.

II. A felügyelőbizottság elnökének hatáskörei
A német részvénytársasági törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely átfogóan meghatározná a felügyelőbizottság elnökének kötelezettségeit és feladatait. Ugyanakkor a törvény több pontján kifejezetten szabályoznak számos különleges jogosultságot és hatáskört. Például az AktG 90. § (1) bekezdése szerinti, az igazgatóságnak a felügyelőbizottság felé fennálló általános jelentéstételi kötelezettségén túlmenően az igazgatóságnak “egyéb fontos esetekben” közvetlenül a felügyelőbizottság elnökének kell jelentést tennie (AktG 90. § (3) bekezdés). A felügyelőbizottság elnöke vezeti a felügyelőbizottsági üléseket, és aláírja az azokról készített jegyzőkönyveket (az AktG 107. § (3) bekezdése). Az elnök megtilthatja más felügyelőbizottsági tagoknak, hogy olyan felügyelőbizottsági bizottsági ülésen vegyenek részt, amelynek nem tagjai (az AktG 109. § (2) bekezdése). A felügyelőbizottság elnöke az igazgatóság tagjaival együtt köteles a rendes tőkeemelésről szóló határozatot és annak végrehajtását a cégnyilvántartásba bejegyezni (az AktG 184. § (2) bekezdése, 188. § (2) bekezdése). Ugyanez vonatkozik a feltételes tőkeemelésről (az AktG 195. § (1) bekezdése), a tőke csökkentéséről (az AktG 223. §-a, 229. § (3) bekezdése) és a részvények törléséről (az AktG 237. § (2) bekezdése) szóló határozatokra is.

Ha a paritásos összetételű felügyelőbizottság döntéshozatala során patthelyzet alakul ki, a felügyelőbizottság elnöke a határozat ismételt megszavazásakor második szavazattal rendelkezik (vö. a MitbestG 29. § (2) bekezdésének 1. mondata és 31. § (4) bekezdésének 1. mondata). Azokban a társaságokban, amelyekre a munkavállalói részvételi törvény nem vonatkozik, a felügyelőbizottság elnökének ilyen második szavazati jogát általában az alapszabály rögzíti.

A Német Vállalatirányítási Kódex (DCGK) ajánlásai szintén hangsúlyozzák a felügyelőbizottság elnökének kiemelt szerepét. A DCGK 5.2(3) bekezdése különösen előírja, hogy az ülések között a felügyelőbizottság elnökének rendszeres kapcsolatot kell tartania az igazgatósággal, különösen az igazgatóság elnökével, és meg kell vitatnia velük a stratégiával, a tervezéssel, az üzleti fejlesztéssel, a kockázati helyzettel, a kockázatkezeléssel és a megfeleléssel kapcsolatos kérdéseket. A felügyelőbizottság elnökének továbbá tájékoztatnia kell a közgyűlést a javadalmazási rendszer alapelveiről (a DCGK 4.2.3. § (6) bekezdése). Az igazgatóság tagjainak haladéktalanul be kell jelenteniük az összeférhetetlenségeket a felügyelőbizottság elnökének (a DCGK 4.3.3. §-a). Ugyanez vonatkozik a könyvvizsgálóra is olyan esetleges kizárási okok vagy elfogultság esetén, amelyek nem oldhatók meg azonnal (DCGK 7.2.1. § (2) bekezdés).

Az alapszabály egyik rendelkezése alapján a felügyelőbizottság elnöke rendszerint megkapja a közgyűlés levezetésének feladatát, ami különleges helyzetet biztosít számára a közgyűléssel kapcsolatban is.

III. A felügyelőbizottság elnökének különleges szerepe a vállalati gyakorlatban
A társasági gyakorlatban a felügyelőbizottság elnökének különleges szerepét tovább erősíti a “felügyelőbizottság tevékenységének tényleges folytonossághiánya” jelensége (v. Schenck, AG 2010, 649, 651). Annak ellenére, hogy a felügyelőbizottságnak folyamatos feladatai vannak, a testület nem állandóan aktív, hanem gyakran csak évente néhány alkalommal ülésezik. Ezzel szemben a felügyelőbizottság elnöke folyamatosan aktív. Az elnök folyamatos kapcsolatot tart fenn az igazgatósággal vagy annak elnökével, és ebben a tekintetben összekötő szerepet tölt be, biztosítva az igazgatóság felügyeletének és tanácsadói támogatásának folytonosságát (M. Roth, ZGR 2012, 343, 363; Drinhausen/Marsch-Barner, AG 2014, 337, 342).

IV. A felelősség jogkövetkezményei
Bár a felügyelőbizottság elnökének ezért folyamatosan kell cselekednie, és nem ritkán időnyomás alatt kell reagálnia, a tisztség ezen ténybeli következményei nem tükröződnek megfelelően az alapszabályban. A felügyelőbizottság elnöke, mint a testület egyszerű tagja, a gyakorlatban – és a DCGK ajánlásai szerint – olyan feladatokat lát el, amelyeket az alapokmány valójában a felügyelőbizottság egészének rendel hozzá. Ennek fényében, a törvényi szabályozás és a jogi valóság közötti “széles szakadék” miatt a felügyelőbizottság elnöke néha megfelelő jogalap nélkül jár el (v. Schenck, AG 2010, 649, 651 és köv.).

Különösen az a tény, hogy a felügyelőbizottság elnöke folyamatosan aktív és állandó kapcsolatban áll az igazgatóság elnökével, míg a felügyelőbizottság mint testület nem folyamatosan aktív, fokozott felelősségi kockázatokat jelent a felügyelőbizottság elnöke számára — akár az elnök kizárólagos felelősségét is eredményezheti, ha a többi felügyelőbizottsági tagnak nem tulajdonítható kötelességszegés. Ilyen, kizárólag az elnököt érintő kötelességszegés merülhet fel, például akkor, ha az elnök elmulasztja az igazgatóságtól kapott információkat továbbítani a felügyelőbizottság többi tagjának, vagy ezt nem teszi meg időben, illetve ha az elnök a sürgősség ellenére sem tekinti az információk átvételét – vagy elutasítását – rendkívüli felügyelőbizottsági ülés összehívásának indokaként. A helytelen felügyelőbizottsági jegyzőkönyv aláírását is általában a felügyelőbizottság elnökének kifejezetten tulajdonítható kötelességszegésnek kell tekinteni.

Még abban az esetben is, ha az összes – vagy legalábbis több – felügyelőbizottsági tag megszegte kötelezettségeit, az elnök különleges szerepe akkor lehet releváns, ha az elnököt nagyobb mértékű egyéni hibás magatartás terheli. Míg a kötelességüket megszegő tisztségviselők egyetemlegesen felelnek, és az a kifogás, hogy egy másik tisztségviselő is, vagy akár túlnyomórészt ő is hibás volt, nem csökkenti a részvénytársasággal szembeni felelősséget, addig minden egyes tisztségviselő teljes mértékben felel a társaság felé a kötelességszegésből eredő kárért (vö. BGH, NZG 2008, 104). A vétkesség mértéke azonban fontos szerepet játszik a közös és egyetemleges adósok közötti belső visszatérítési eljárásban. A felügyelőbizottság elnöke részéről fennálló magasabb egyéni vétkesség ezért a társasági felelősségi jog szerint a belső visszatérítési eljárás keretében megnövekedett hozzájárulási kötelezettséget is alapoz meg. Ilyen magasabb egyéni vétkesség állhat fenn például abban az esetben, ha a felügyelőbizottság elnöke – az igazgatósággal való folyamatos kapcsolattartás miatt – könnyebben felismerhette volna egy olyan ügylet kockázatait, amelyhez a felügyelőbizottság egészében jogtalanul hozzájárult, mint a rendes felügyelőbizottsági tagok.

V. Következtetés
A vállalati gyakorlatban a felügyelőbizottság elnöke döntő befolyással bír mind a vállalat fejlődésére, mind gazdasági erejére. A felügyelőbizottsági elnök kiemelt pozíciójával és hatásköreivel azonban jelentősen megnövekedett felelősségi kockázatok is járnak. A felügyelőbizottság elnöki tisztségét ezért – legalábbis a tőzsdén jegyzett vállalatoknál – aligha lehet továbbra is pusztán mellékes feladatként ellátni. Tekintettel a feladatok egyre növekvő összetettségére és az azok ellátásához szükséges időráfordításra, úgy tűnik, hogy a “hivatásos felügyelőbizottsági tagok” felé vezető út már kijelölődött.

Forrás: NJW-Spezial 15/2015, München; Düsseldorfi Felsőbíróság, 2015. április 30-i végzés – I-3 Wx 61/14 = BeckRS 2015, 11485