A munkáltatótól kedvezményes áron megszerzett részvények, mint munkavállalói jövedelem

Amennyiben egy munkavállaló munkájáért cserébe kedvezményes áron szerezhet részvényeket a munkáltatótól vagy egy harmadik féltől, ez a német jövedelemadó-törvény (EStG) 19. § (1) bekezdésének 1. mondatában szereplő 1. pont szerinti, a 8. § (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül, amennyiben a munkáltató a részvényeket a munkavállalónak kedvezményes áron értékesíti, azaz a részvények értéke a kötelező érvényű eladás időpontjában a német jövedelemadó-törvény (EStG) 8. § (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül, amennyiben a munkáltató a részvényeket kedvezményesen értékesíti a munkavállalónak, azaz a részvények értéke a kötelező erejű adásvételi szerződés mindkét fél általi megkötésének időpontjában meghaladja a megállapodás szerinti vételárat.

A vitatott évben a felperes az A-AG-nál végzett munkája révén az EStG 19. § (1) bekezdésének 1. mondatában szereplő 1. pont szerinti munkaviszonyból származó jövedelemre tett szert. Abban az évben az A-AG főrészvényese és igazgatótanácsának elnöke magánvagyonából értékesített az A-AG részvényeit, többek között a felperes feleségének is. A felperes felesége és a főrészvényes 1997 szeptemberében közjegyző előtt adásvételi szerződést kötöttek az A-AG részvényeiről azok névértékén. A szerződés többek között utalt a 1997. augusztusra tervezett tőzsdei bevezetésre is, amelyre ténylegesen abban a hónapban sor került. A felperes azzal érvelt, hogy az eladás már a 1997. augusztusi tőzsdei bevezetés előtt megtörtént, olyan időpontban, amikor a részvények tényleges értéke még nem haladta meg névértéküket. Ennek ellenére az alperes adóhivatal módosította a felperes jövedelemadó-megállapítását azzal, hogy a részvények kedvezményes megvásárlásán keresztül szerzett adóköteles hasznot a felperesnek munkaviszonyból származó adóköteles jövedelemként számította be. A kifogás és az azt követő kereset sikertelen volt. A felperes jogi kérdésekre vonatkozó fellebbezése sikeres volt; a Szövetségi Adóbíróság az ügyet visszautalta az Adóbírósághoz.

Az EStG 19. § (1) bekezdésének 1. mondatában szereplő 1. pont szerinti munkaviszonyból származó jövedelem nem csupán a fizetéseket és bérket foglalja magában, hanem a munkaviszony “érte” nyújtott egyéb juttatásokat és díjazásokat is, feltéve, hogy azok – legalábbis tágabb értelemben – a munkaerő-nyújtás ellenértékeként minősíthetők. Ez vonatkozik a munkáltatótól részvények kedvezményes megvásárlására is. Ezen felül az EStG 19. § (1) bekezdésének 1. mondatában foglalt 1. pont szerinti jövedelem akkor is fennállhat, ha az ellátásokat harmadik fél nyújtja, vagy azokat harmadik fél részére biztosítják. Ennek előfeltétele, hogy a harmadik fél részére nyújtott ellátást a munkavállaló szolgáltatásai miatt biztosítsák. Hogy egy juttatást a munkaviszonyból eredőnek kell-e tekinteni, és ezért a munkából származó jövedelemként kell-e besorolni, azt az egyes esetekben az elsőfokú bíróság tényértékelése alapján kell megállapítani. A juttatás nem képez adóköteles jövedelmet, ha az eszköz megszerzése piaci feltételek mellett történt. Részvények megszerzése esetén csak akkor áll fenn adóköteles juttatás, ha a részvények értéke meghaladja a megállapodás szerinti vételárat. Nem jegyzett részvények esetében az értéket a német Értékelési törvény (BewG) 11. § (2) bekezdésének megfelelően kell meghatározni. A releváns időpont a mindkét fél számára kötelező erejű adásvételi ügylet megkötése, nem pedig az a pillanat, amikor a megszerzett részvényeket átveszik. A kötelezettségvállalási ügylet megkötése és a teljesítési ügylet között bekövetkező részvényérték-változások a magánjellegű, nem adóköteles vagyoni szférába tartoznak, és nem esnek a munkáltató befolyási körébe.

Gyakorlati megjegyzés: A döntés visszarepíti az olvasót az Új Piac korszakába. Akkoriban a tőzsdei bevezetéseket gyakran (néha kiterjedt) „Family & Friends” programok kísérték. Ezek keretében egy szűk körű személycsoport számára lehetővé tették a részvények megvásárlását még a tőzsdei bevezetés előtt. Az ilyen programok kedvezményezettjei például a régi részvényesek családtagjai és barátai, de a vállalat vezetése és kiemelt ügyfelei is. A „Family & Friends” programokat azzal a várakozással indítják, hogy a tőzsdei bevezetést követően a részvények árfolyama magasabb lesz, mint a program keretében meghatározott jegyzési ár. Éppen ez a várakozás vonja be a pénzügyi hatóságot. A jelen határozatban a Szövetségi Pénzügyi Bíróság (BFH) kimondta, hogy a részvények értékének megállapításához a mindkét fél számára kötelező eladási ügylet időpontját kell alapul venni.

BFH; 2014. május 7-i ítélet – VI R 73/12 = BeckRS 2014, 95358
Forrás: NJW-Spezial 18/2014