Az élelmiszeripari termékeken szereplő fehérjetartalomra vonatkozó állítások: a BGH az Európai Unió Bíróságához (CJEU) benyújtott előzetes jogkérdés és annak jelentősége a belső piac szempontjából

Az élelmiszercsomagoláson szereplő, fehérjére vonatkozó állítások használata már évek óta az egyik legérzékenyebb kérdés a címkézési gyakorlatban. Ami első pillantásra pusztán tervezési kérdésnek tűnhet, valójában központi szerepet játszik a fogyasztóknak szóló élelmiszer-információkról szóló rendelet (FIC-rendelet) és az egészségre vonatkozó állításokról szóló rendelet (HCR) közötti kölcsönhatásban.

A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság 2025. november 20-i végzésével (Szövetségi Bíróság, BGH) ezt a kérdést az Európai Unió Bíróságához (EUB) terjesztette tisztázás céljából (I ZR 2/25. sz. ügy; az EUB előtt C-758/25. sz. ügyként folyamatban). Az előterjesztés a gyakorlatban széles körben elterjedt helyzetre vonatkozik: egy megengedett állítást, például a “magas fehérjetartalom” kifejezést kiegészítik további állításokkal, például konkrét grammértékekkel.

Ezzel – európai szinten először – felmerül a kérdés, hogy az ilyen kijelentések egy engedélyezett állítás megengedett pontosításának minősülhetnek-e, vagy pedig a FIC-rendelet által létrehozott rendszer egyértelmű korlátot szab-e e tekintetben.

A jelenlegi helyzet: egyértelmű irányvonal, de korlátozott mozgástér

Német szempontból a kiindulási pont viszonylag egyértelmű. Az FIC-rendelet 30. cikkének (3) bekezdését az ítélkezési gyakorlat kimerítő rendelkezésként értelmezi. Ennek megfelelően csak bizonyos táplálkozási információk ismételhetők meg a kötelező tápértékjelölésen kívül. A fehérje nem tartozik ezek közé. A táblázaton kívüli, a fehérjetartalomra vonatkozó önálló hivatkozásokat ezért általában megengedhetetlennek tekintik, amennyiben azokat különös hangsúllyal jelenítik meg.

Ezt a megközelítést nemrég például a stuttgarti Felsőfokú Kerületi Bíróság is megerősítette (2025. január 30-i ítélet – 2 U 145/23). A bíróság egyértelművé tette, hogy a külön kiemelt fehérjemennyiség – például a csészénként megadott mennyiség – nem tartozik az FIC-rendelet 30. cikkének (3) bekezdése hatálya alá, és ezért sértheti az élelmiszer-címkézési szabályokat.

A gyakorlatban döntő fontosságú, hogy az értékelés ne annyira az állítás tartalmi pontosságára, hanem inkább az előadás kontextusára összpontosítson. A FIC-rendelet célja annak biztosítása, hogy a táplálkozási információkat következetes és összehasonlítható keretek között közöljék. Az egyes értékek szelektív kiemelése csak korlátozott mértékben illeszkedik ebbe a rendszerbe.

A nyitott kérdés: Megengedett pontosítás vagy meg nem engedett kiegészítés?

Pontosan ezen a ponton lép közbe a BGH-hoz benyújtott előzetes jogkérdés. A Bíróságot arra kérik, hogy tisztázza: az uniós jog alapján megengedett-e egy állítás kiegészítő kifejezésekkel történő pontosítása, még akkor is, ha ezekre a kifejezésekre az egészségre vonatkozó állításokról szóló rendelet vonatkozó mellékletei kifejezetten nem rendelkeznek.

A szakemberek számára ez nem csupán elméleti kérdés. Számos címkézési koncepció pontosan egy állítás és egy magyarázó jellegű kiegészítő információ kombinációjára épül, amelynek célja, hogy egy elvont állítást a fogyasztók számára érthetőbbé tegyen.

A német joggyakorlat eddig ezt általában megengedhetetlen kiterjesztésnek tekintette. A BGH azonban úgy véli, hogy az uniós jog szerinti besorolás tisztázásra szorul, ezért előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be.

A belső piacon működő vállalkozásokra gyakorolt hatások

Az Európai Unió Bíróságának döntése nem korlátozódik Németországra. Meghatározó hatással lesz a vonatkozó rendelkezések alkalmazására valamennyi tagállamban, és így közvetlen hatással lesz az egész Európára kiterjedő címkézési stratégiák kialakítására is.

Jelenleg a helyzet számos vállalkozás számára továbbra is eltérő. Noha a jogi keret harmonizált, a végrehajtási gyakorlat még nem teljesen egységes. Németországban a kérdést viszonylag szigorúan kezelik, míg más piacokon egyes esetekben nagyobb visszafogottság figyelhető meg a végrehajtás terén.

Ez feszültséget okoz azoknak a gyártóknak és forgalmazóknak, akik több joghatóság területén is tevékenykednek. Egyrészt jogos érdek fűződik az egységes termékbemutatáshoz. Másrészt viszont az adott piactól függően eltérő módon értékelhetik ezt a bemutatást.

Ilyen helyzetekben a legfontosabb kérdés gyakran nem annyira az, hogy egy adott kialakítás elvileg megvédhető-e, hanem inkább az, hogy az összes érintett piacon megállja-e a helyét. A BGH által benyújtott előzetes jogkérdés ezért nem csupán az egyes állítások megengedhetőségét érinti, hanem azt is, hogy a belső piacon belül következetesen lehet-e megszervezni a címkézést.

Jellemző gyakorlati kérdések

A tanácsadói gyakorlatban nyilvánvaló, hogy jelenleg számos vállalkozás küzd ugyanazokkal a problémákkal. Gyakran központi kérdés a meglévő csomagolások értékelése. A tápértékjelölésen kívül kiemelt fehérjetartalomra vonatkozó állítások a jelenlegi német joggyakorlat szerint kockázatosak, még akkor is, ha ténylegesen helytállóak.

Ugyanez vonatkozik a “magas fehérjetartalom” kifejezés és konkrét mennyiségi adatok együttes feltüntetésére is. Hogy egy ilyen megfogalmazás jogszerű-e, az közvetlenül az Európai Unió Bíróságának (CJEU) közelgő ítéletétől függ.

Egy másik gyakran felmerülő kérdés a százalékos adatokra vagy egyéb aránybeli jelzésekre vonatkozik. Ezek különösen akkor jelentenek problémát, ha nem egyértelmű, mire vonatkoznak. A fehérjetartalomra vonatkozó állítások értékelése során a teljes energiaértékhez viszonyított arány a döntő. Az eltérő megfogalmazások félrevezetőek lehetnek, és további jogi kockázatot jelenthetnek.

Végül a több értékesítési piacon is tevékenykedő vállalkozásoknak szembe kell nézniük az egységes stratégia kérdésével. Amíg az uniós jogban nem születik egyértelmű szabályozás, ez általában differenciált értékelést igényel, amely figyelembe veszi a vonatkozó nemzeti végrehajtási gyakorlatot.

Értékelés és kilátások

A BGH-hoz benyújtott előterjesztés fontos lépést jelent a megengedett fogyasztói tájékoztatás és a meg nem engedett reklámjellegű hangsúlyozás közötti pontosabb elhatárolás felé. Ez egy olyan területet érint, ahol a gyakorlati terméktervezés és a szabályozási keret különösen szorosan összefonódik.

Rövid távon a helyzetet továbbra is bizonyos mértékű visszafogottság jellemzi. A hatályos joggyakorlat szűk kereteket szab, amelyekhez a vállalkozásoknak továbbra is igazodniuk kell.

Hosszabb távon az EUB határozata lehetőséget kínál arra, hogy ezt a határvonalat egyértelműbben meghatározzák. Ez akár a jelenlegi gyakorlat megerősítését, akár egy differenciáltabb megközelítést eredményezhet. Bármelyik esetben is, ez várhatóan növelni fogja a jogbiztonságot a belső piacon.

Tanácsok európai kontextusban

A jelenlegi fejlemények azt mutatják, hogy az élelmiszer-címkézéssel kapcsolatos kérdéseket már nem lehet kizárólag nemzeti szinten kezelni. Ezeket az európai jog és annak gyakorlati alkalmazása fényében kell értékelni.

Tanácsadást nyújtunk gyártóknak, forgalmazóknak és márkatulajdonosoknak a meglévő címkézés felülvizsgálata, valamint az európai piacra szánt, megbízható koncepciók kidolgozása terén. Célunk olyan megoldások kidolgozása, amelyek megfelelnek a hatályos jogi előírásoknak, ugyanakkor megfelelően előre látják a jövőbeli fejleményeket is.