Amennyiben polgári vagy kereskedelmi ügyben egy bírósági vagy bíróságon kívüli okiratot kézbesítés céljából az egyik uniós tagállamból egy másikba kell továbbítani, az uniós kézbesítési rendelet alkalmazandó (“ (EK) 1393/2007. sz. rendelet a polgári vagy kereskedelmi ügyekben szóló bírósági és nem bírósági iratok tagállamokban történő kézbesítéséről (iratok kézbesítése), valamint a (EK) 1348/2000. sz. rendeletet) alkalmazandó. Az EU kézbesítési rendelet határozza meg, hogy egy ilyen iratot le kell-e fordítani, és ha igen, mely nyelvre.
Felépítés és gyakorlati útmutató
Az EU kézbesítési rendelet értelmében annak eldöntése, hogy a kézbesítendő okmányt le kell-e fordítani, a kézbesítést kérelmező személyre hárul.
A dokumentum címzettje azonban megtagadhatja a kézbesítés elfogadását, vagy egy héten belül visszaküldheti a dokumentumot, ha az nem az alábbi nyelvek egyikén készült, vagy nem csatolták hozzá az alábbi nyelvek egyikére készült fordítást:
a) olyan nyelven, amelyet a címzett megért; vagy
b) a címzett tagállam egyik hivatalos nyelve.
Így tehát két gyakorlati lehetőség kínálkozik:
1. Ha valaki már az elejétől fogva a biztonságra törekszik, a kézbesítendő okmányt a címzett tagállam egyik hivatalos nyelvére kell lefordítani. A tagállamtól függően több ilyen nyelv is létezhet, amelyek néha csak az adott tagállam bizonyos részein érvényesek. Ez a lehetőség fordítási költségekkel jár.
2. Ha el szeretnénk kerülni ezeket a költségeket, az iratot olyan nyelven is kézbesíthetjük, amelyről a kérelmező úgy véli, hogy a címzett érti. Ha a címzett ezt követően megtagadja a kézbesítés elfogadását, a fordítást utólag is be lehet nyújtani.
A második lehetőség esetén nem áll fenn annak a kockázata, hogy a határidőt elmulasztják, ha a címzett érvényesen megtagadja a kézbesítés elfogadását. Az EU kézbesítési rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében az iratot általában csak a második kézbesítéskor, azaz a fordítással együtt történő kézbesítéskor tekintik kézbesítettnek. Amennyiben azonban egy tagállam joga előírja, hogy a dokumentumot egy meghatározott határidőn belül kell kézbesíteni, a kérelmező szempontjából az első kézbesítés – azaz a fordítás nélküli kézbesítés – a meghatározó.
Joggyakorlat
Az EU kézbesítési rendelet nem határozza meg, hogy kit kell “címzettnek” tekinteni – különösen jogi személyek esetében –, és azt sem, hogy mikor tekinthető úgy, hogy a címzett “megérti” egy adott nyelvet. Ezeket a követelményeket az ítélkezési gyakorlat pontosította, különösen az Európai Unió Bíróságának (EUB, Harmadik Tanács, 2008. május 8., C-14/07., Ingenieurbüro M. Weiss und Partner GbR kontra IHK Berlin, NJW 2008, 1721), a Német Szövetségi Bíróság (BGH, 2006. december 21., VII ZR 164/05, EuZW 2007, 187) előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmét követően.
A következő főbb szempontokat érdemes megjegyezni:
a) “Címzett”
A bíróságok ebben a kérdésben nem alakítottak ki egységes álláspontot.
• 1. álláspont: A releváns nyelvtudás az adott ügyért felelős személy nyelvtudása. Ez általában a jogi osztály, ha van ilyen, és irreleváns, hogy a német piacért felelős értékesítési vezető nagyon jól beszél-e németül. (Frankfurt am Main-i Tartományi Bíróság, 2014. április 3., 2-03 O 95/13, BeckRS 2014, 16716)
• 2. álláspont: A munkamegosztáson alapuló vállalati szervezet esetében a szükséges nyelvtudás értékelése nem arra a személyre kell összpontosulnia, aki fizikailag veszi igénybe a szolgáltatást. Inkább azt kell vizsgálni, hogy a vállalat rendelkezik-e belsőleg a vonatkozó nyelvtudással, vagy – tekintettel egy adott országban folytatott üzleti tevékenységeinek mértékére – rendelkeznie kellene azzal (Berlin-Mitte-i Helyi Bíróság, 2017. március 8., 15 C 364/16, IPRax 2018, 408). Egyrészt ésszerű elvárni, hogy a szolgáltatás igénybevevője minden belső erőforrásra támaszkodhasson; másrészt a vállalati kinevezésekben bekövetkező változások tisztán belső jellegűek, és a szolgáltatás nyújtója számára nem láthatók. (Lásd például: Erdingi Kerületi Bíróság, 2013. december 5., 4 C 1702/13, BeckRS 2014, 16268)
b) “Megértés”
• A nyelvtudás szintjének lehetővé kell tennie a címzett számára, hogy megértse a hivatalos dokumentumokat és az azokban használt jogi nyelvet. (Frankfurt am Maini Tartományi Bíróság, 2014. április 3., 2-03 O 95/13, BeckRS 2014, 16716)
• Nem a címzett feladata eldönteni, hogy megérti-e egy adott nyelvet; ellenkező esetben a címzett gyakorlatilag maga határozhatná meg a kézbesítés érvényességét.
• Egy olyan záradék aláírása, amely előírja egy adott nyelv használatát a levelezésben és a szerződés teljesítése során, nem teremthet vélelmet a megállapodott nyelv ismeretéről; csupán jelzésként szolgálhat, különösen akkor, ha a záradék a hatóságokkal és közintézményekkel folytatott kommunikációra is kiterjed.
• További lehetséges jelzések lehetnek a következők:
o A dokumentum címzettje valóban a kézbesített dokumentum nyelvén levelezett. E tekintetben irreleváns, hogy a címzett személyesen fogalmazta-e meg a leveleket ezen a nyelven, vagy olyan személy segítségét vette igénybe, aki jártas ezen a nyelven, feltéve, hogy a címzett személyesen írta alá a leveleket. (Bonn-i Kerületi Bíróság, 2010. november 30., 10 O 502/09, BeckRS 2011, 21269)
o Az eredeti szerződés olyan záradékokat tartalmaz, amelyek a vitás ügyekben a kézbesítő tagállam bíróságainak joghatóságát állapítják meg, vagy a szerződést az adott tagállam jogának vetik alá.
o A dokumentum címzettje német nyelven válaszolt a bíróságnak, és a válasz tartalmával, formájával és megfogalmazásával bizonyította, hogy képes az ügyet német nyelven előadni. (Düsseldorfi Tartományi Bíróság, 2010. január 12., 4b O 286/08, BeckRS 2011, 03329)
o A címzett német nyelven válaszolt a kérelmező per előtti levelére. (Berlin-Mitte-i Kerületi Bíróság, 2017. március 8., 15 C 364/16, IPRax 2018, 408)
o A címzett német nyelvű honlapot üzemeltet, és .de domaincímet használ. (Berlin-Mitte Kerületi Bíróság, 2017. március 8., 15 C 364/16, IPRax 2018, 408)
o Figyelembe véve a címzett üzleti tevékenységének egy adott országban betöltött mértékét – például több mint 20 millió ügyfél Németországban –, a címzettnek rendelkeznie kell jogi ismeretekkel rendelkező, az adott nyelvet beszélő alkalmazottakkal. (Berlin-Mitte Kerületi Bíróság, 2017. március 8., 15 C 364/16, IPRax 2018, 408)
English (UK) 
Magyar 
Deutsch 
Türkçe 
Español 
Català