A vállalati jogtanácsadókra vonatkozó jogszabály reformja

2015. április végén a Szövetségi Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium hivatalosan is bemutatta a vállalati jogtanácsosokra vonatkozó jogszabály reformjáról szóló miniszteri törvénytervezetét. A tervezet elsősorban a Szövetségi Szociális Bíróság 2014. április 3-i ítéletei nyomán felmerült problémák megoldását célozza, különös tekintettel arra, hogy a vállalati jogtanácsosok számára megszűnt a kötelező törvényes nyugdíjbiztosítás alóli mentesség lehetősége.

I. Az “ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsos”
A BMJV törvénytervezete egy olyan jogállást meghatározó rendelkezés létrehozását írja elő, amely az úgynevezett, ügyvédként bejegyzett vállalati jogtanácsosokat egy további, sajátos típusú ügyvédi kategóriaként szabályozza. A törvényi meghatározás egyértelművé teszi, hogy az ilyen személy a szövetségi ügyvédi törvény (BRAO) 1–3. §-a értelmében vett ügyvédnek minősül. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatától eltérően az ’ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsos” kifejezés tehát nem csupán azokat a szakembereket foglalja magában, akik munkáltatójukat saját jogi ügyeiben tanácsolják, hanem azokat is, akik egy egyesülettel fennálló munkaviszony keretében jogi tanácsadást nyújtanak annak tagjainak jogi ügyeikben.

II. Felvétel
Az ügyvédi engedélytől eltérően a jogi tanácsadóként elismert vállalati jogtanácsosok engedélyezése tevékenységalapú, annak érdekében, hogy megkülönböztessék a munkaviszony keretében nyújtott egyéb jogi szolgáltatásoktól. Egy újonnan javasolt rendelkezés határozza meg a részletes követelményeket. Meghatározza azokat a kumulatív kritériumokat, amelyek jellemzik az ügyvédként bejegyzett vállalati jogtanácsosok jogi tevékenységét, és amelyeknek kötelező minimális követelményként meg kell felelni. A legfontosabb elemek a személyes felelősség és a szakmai függetlenség.

Ezek a kritériumok a BRAO 3. § (1) bekezdéséhez, valamint a német Szövetségi Nyugdíjbiztosítási Intézet által a német Szociális Törvénykönyv VI. könyvének 6. §-a keretében kidolgozott úgynevezett négy kritérium elmélethez kapcsolódnak. A jogi tanácsadás magában foglalja a tényállás független elemzését és a jogi kérdések vizsgálatát, a jogi megoldások szakmailag független kidolgozását és értékelését, valamint a jogi tanácsadás szakmailag független nyújtását. A jogi képviselet magában foglalja azt a képességet, hogy a munkáltatót külső szemben kötelező érvényűen képviselje. Ezen túlmenően az ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsos tevékenységének a jogviszonyok alakítására – különösen a tárgyalások független lefolytatása révén – vagy a jogok érvényesítésére kell irányulnia. Szükséges, hogy a munkaviszony legalább a fenti kritériumok és tevékenységek által legyen “jellemzve”. Ezzel azt kívánják figyelembe venni, hogy létezhetnek olyan munkaviszonyok, amelyeket tartósan jogi és nem jogi tevékenységek keveréke jellemez. Végül egyértelművé teszik, hogy nem minősül szakmailag független tevékenységnek az, amikor a vállalati jogtanácsosnak olyan utasításokat kell követnie, amelyek kizárják a jogi helyzet független elemzését és az esetre szabott jogi tanácsadást. Az ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsos tevékenysége azonban nem jelenti azt, hogy a munkáltató részéről kizárólagosan kizárnák az utasításadás jogát. Még az önállóan dolgozó ügyvédek sem mentesek teljesen az utasításoktól, hanem a megbízási jogviszony keretében ügyfeleik utasításaihoz kötöttek.

Amennyiben a cég vagy egyesület alkalmazásában álló, ügyvédként bejegyzett jogtanácsos a munkaviszony keretében végzett tevékenysége mellett a vállalaton vagy egyesületen kívül is ügyvédként kíván tevékenykedni, ahhoz második ügyvédi bejegyzésre van szükség.

III. A képviselet részleges tilalma
A jelenleg hatályos BRAO 46. §-a előírja, hogy a vállalati jogtanácsosok ügyvédi minőségükben nem képviselhetik munkáltatójukat bíróságok vagy választottbíróságok előtt. A BMJV minisztériumi tervezet nem tartja fenn ezt az abszolút tilalmat. Általános szabályként a ügyvédként bejegyzett vállalati jogtanácsosok nem képviselhetik munkáltatójukat bíróság előtt alkalmazott ügyvédként polgári vagy munkaügyi bírósági eljárásokban, illetve olyan nem peres eljárásokban, ahol az ügyvédi képviselet kötelező, vagy ahol az írásbeli beadványt ügyvédnek kell aláírnia. A BMJV véleménye szerint ezekben az eljárásokban a munkaviszony keretein belüli képviselet tilalma szükséges a felek közötti egyensúlytalanság elkerülése érdekében, a fegyveres egyenlőség elvével összhangban. Ilyen egyensúlyhiány alakulna ki, ha a saját jogi osztályt nem rendelkező magánszemélyeknek vagy kis- és középvállalkozásoknak ügyvédet kellene fizetniük – akire az ügyvédi díjakról szóló törvény szerinti törvényes minimális díjak is vonatkoznának –, míg a nagyvállalatokat saját, ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsosuk képviselhetné, és ezáltal csökkenthetnék költségkockázatukat.

A jelenlegi jogi helyzettel ellentétben azonban a tervezet nem ír elő tilalmat arra, hogy az ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsosok képviseljenek ügyfeleket közigazgatási, adó- és társadalombiztosítási bírósági eljárásokban, illetve választottbírósági eljárásokban. A jövőben az ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsosok büntető- és közigazgatási bírsági eljárásokban is képviselhetik majd munkáltatójukat, feltéve, hogy a munkáltató nem vádlottként vagy elkobzási eljárás résztvevőjeként, hanem például sértettként vagy magánvádlóként vesz részt az eljárásban.

Végül alkotmányossági okokból a BMJV szükségesnek tartja, hogy az ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsosok a munkaviszonyon kívül, azaz független ügyvédként végzett tevékenység keretében képviselhessék munkáltatójukat. Az ilyen tevékenységet ezután az ügyvédi díjazásról szóló törvény alapján számláznák.

IV. Nincs jogi kiváltság
Az ügyvédi engedéllyel rendelkező vállalati jogtanácsosok továbbra sem hivatkozhatnak a büntetőeljárásokban a tanúvallomás megtagadásához fűződő jogukra, illetve a lefoglalás elleni védelemre.

Az ügyvéd–ügyfél titoktartási jog korlátozásának oka és indoka a hatékony büntetőeljárás követelménye. A Szövetségi Alkotmánybíróság többször is hangsúlyozta a büntetőeljárások során az igazság lehető legteljesebb feltárása iránti érdeket, és különösen a súlyos bűncselekmények hatékony kivizsgálását a jogállam egyik alapvető feladataként határozta meg. A büntetőeljárási intézkedések keretében folytatott bűncselekmények kivizsgálását, valamint azok hozzájárulását a büntetőjog érvényesítéséhez jelentősen korlátozhatná a tanúvallomás megtagadásának joga vagy a büntetőeljárásra vonatkozó hasonló eljárási korlátozások. Az Európai Unió Bírósága szintén megállapította, hogy a vállalati jogtanácsosok különleges szakmai helyzete indokolja, hogy őket kizárják a magánpraxisban dolgozó ügyvédekre vonatkozó különleges büntetőeljárási titoktartási védelem alól. A BMJV véleménye szerint a jogi tanácsadók – amennyiben ügyvédi engedéllyel rendelkeznek – bevonása a német büntetőeljárási törvénykönyv 97. és 160a. §-a hatálya alá azt a kockázatot hordozná magában, hogy a büntetőeljárást folytató hatóságok nem jutnának hozzá a releváns bizonyítékokhoz.

A polgári eljárásokban ezzel szemben az ügyvédként elismert vállalati jogtanácsosoknak joguk van megtagadni a tanúvallomást, és ebből következően joguk van nem teljesíteni a bírósági végzést a dokumentumok bemutatására vonatkozóan. Ez a külföldi polgári eljárásjog hasonló szabályai kapcsán is releváns lehet, például az amerikai jog szerinti úgynevezett előzetes bizonyítékfelvételi eljárások esetében.

V. A társadalombiztosítási törvény módosításai
Végül a német Szociális Törvénykönyv VI. könyvére vonatkozó további módosítások célja annak biztosítása, hogy a nyugdíjtörvény szerinti mentességi rendelkezésekkel összefüggésben a szakmai jogi rendelkezések mind jövőbeli, mind visszamenőleges hatállyal nagyrészt helyreállítsák a Szövetségi Szociális Bíróság 2014. április 3-i ítéletei előtt fennálló helyzetet. Egyértelművé kell tenni, hogy az SGB VI 6. § (1) bekezdésének 3. mondatában meghatározott, a kamaratagok körének korlátlan kiterjesztésén keresztül a mentességi jog kiterjesztését megakadályozó blokkoló hatás nem érinti az ügyvédként bejegyzett vállalati jogtanácsosokra vonatkozó szakmai jogi meghatározás hatályát. Ezen felül azáltal, hogy visszamenőleges mentességi jogot biztosítanak azok számára, akik a módosított BRAO szerint ügyvédként bejegyzett vállalati jogtanácsosként jogosultak a kötelező törvényes nyugdíjbiztosítás alól való mentességre, a status quo a múltra vonatkozóan is helyreállítható.
Forrás: NJW-Spezial 2015. december