A forgalmazási jogban alkalmazott fokozatos eljárás

I. Általános megjegyzések a szakaszos intézkedésekről
A német polgári perrendtartás (ZPO) 254. §-a szerinti fokozatos eljárás jelentős gyakorlati jelentőséggel bír a forgalmazási jogban, különösen a kereskedelmi ügynöki jog területén. A tipikus jogviták például a kereskedelmi ügynök esetleges, további jutalékfizetésre vonatkozó igényeire vonatkoznak.

Az ilyen követelések összegének meghatározásához gyakran először bizonyos információkra van szükség. Ezeket az információkat a többszakaszos eljárás első szakaszában kell előterjeszteni, míg a második szakasz általában a teljesítési követelésre vonatkozik; csak ebben a szakaszban kell a teljesítési követelést a ZPO 253. § (2) bekezdésének 2. pontjában előírt pontossággal megfogalmazni és számszerűsíteni.
Így volt ez például a Müncheni Felsőfokú Kerületi Bíróság 2018. április 11-i ítéletének alapjául szolgáló ügyben (7 U 1972/17), ahol az első szakasz a könyvkivonat rendelkezésre bocsátására vonatkozott, a második szakasz pedig a könyvkivonat rendelkezésre bocsátását követően meghatározandó jutalékok kifizetésére.

A gyakorlatban gyakran találkozhatunk háromlépcsős eljárással is. Ebben az esetben a fent említett két lépcső – az információszolgáltatás és a teljesítés iránti igény – közé egy közbenső, második lépcső kerül beiktatásra, nevezetesen az eskü alatt tett nyilatkozat arról, hogy a megadott információk pontosak. A teljesítés iránti igény ezután a harmadik lépcsőre kerül.

II. További eljárási szempontok
A szakaszos eljárás intézménye többek között az eljárási hatékonyságot szolgálja, mivel lehetővé teszi, hogy az érintett kérelmekről egyetlen eljárás keretében hozzanak döntést, ahelyett, hogy több különálló eljárás keretében kellene elbírálni őket.

A szakaszos eljárás a ZPO 260. § szerinti objektív keresetösszevonás egyik különleges esete. Minden kérelem a benyújtásával folyamatba kerül; az egyes kérelmekről azonban nem egyszerre, hanem csak lépésről lépésre születik döntés, azaz az egyes szakaszokról csak az előző szakasz lezárását követően kerül sor döntéshozatalra. Kivételesen sor kerülhet közös tárgyalásra és több szakaszt lefedő egyetlen határozatra, ha az információhoz való jog vizsgálata már azt mutatja, hogy a fő igénynek nincs érdemi jogalapja (Szövetségi Bíróság, 2001. november 28-i távollétében hozott ítélet, VIII ZR 37/01). Általános szabályként azonban az első két szakaszra – azaz az információkérésre és az eskü alatt tett nyilatkozat iránti kérelemre – részítéletet hoznak, míg az utolsó szakaszra (amint azt fentebb megjegyeztük, jellemzően a teljesítés iránti kérelemre) végleges ítéletet hoznak. Az egyes szakaszokra vonatkozó részítélet ellen fellebbezés, illetve adott esetben jogi kérdésekben további fellebbezés nyújtható be; a fent említett müncheni Felsőbírósági ügyben a jogi kérdésekben történő fellebbezés engedélyezését elutasították. A tájékoztatási joggal kapcsolatos részítélet ellen benyújtott fellebbezés nem érinti a következő szakaszokban benyújtott kérelmeket.

A végleges ítélet egyetlen költséghatározatot tartalmaz, bár az uralkodó – bár nem egyhangú – vélemény szerint a költségek hatályát a ZPO 91. §-a és az azt követő szakaszok alapján minden egyes szakaszra külön kell meghatározni.
III. További megjegyzések a kérelmek összeállításához; az értékesítési közvetítők közötti különbségek
A gyakorlatban a kereskedelmi ügynöki viták gyakran a jutalékelszámolás és a könyvelési kimutatások rendelkezésre bocsátása körüli kérdésekre vonatkoznak.

A jutalékkimutatás / könyvkivonat kiadására vagy a könyvek megtekintésére irányuló kérelem (első szakasz) gyakran összekapcsolódik egy eskü alatt tett nyilatkozatra irányuló kérelemmel (második szakasz), amennyiben a megbízó általános magatartása alapján kétségek merülnek fel a könyvelésben elvárt gondosság, azaz a teljesség és a pontosság tekintetében. A harmadik szakaszban ezután – kezdetben általános formában – kérelmet nyújtanak be arra, hogy a bíróság kötelezze az alperes megbízót a felperes kereskedelmi ügynöknek a jutalékok vagy egyéb követelések – például a HGB 89b. §-a szerinti követelések – kifizetésére, amelyek összegét a könyvelés, a könyvkivonat vagy a könyvvizsgálat alapján kell megállapítani, kamatokkal együtt.

Ugyanakkor nem szükséges az első szakaszban egyszerre kérelmezni mind a könyvelés bemutatását, mind a könyvkivonat kiadását. Előfordulhat, hogy a könyvelést már bemutatták. Ebben az esetben a felperes kereskedelmi ügynök például szakaszos eljárás keretében kérheti, hogy a bíróság a alperest egymást követően kötelezze a következőkre:

1) a felperes részére a HGB 87c. §-a szerinti, rendezett és egyértelműen felépített könyvkivonat átadása(2) bekezdésének megfelelően a […] időszakban az alperes és azok az ügyfelek között létrejött valamennyi ügyletről, akiknek szállítási címe abban az időszakban a felperes által az alperes kereskedelmi ügynökeként kiszolgált területen belül volt; ezen kivonatnak legalább a következő információkat kell tartalmaznia: [részletek következnek, például az ügyfél azonosítója és a megrendeléssel kapcsolatos adatok];

2) szükség esetén eskü alatt kijelenteni, hogy az 1. számú kérelem alapján benyújtandó könyvkivonat pontos és teljes;

3) fizesse ki a kérelmezőnek a neki még járó jutalékokat, valamint a 2. sz. kérelem alapján benyújtott könyvkivonat és eskü alatt tett nyilatkozat rendelkezésre bocsátását követően megállapítandó összegű további kártérítési igényeket, azokra az ügy függőben maradásának kezdetétől számított, az alapkamatnál 9 százalékponttal magasabb kamatlábbal számított kamatokkal együtt.

A hivatalos kereskedők esetében a helyzet némileg eltér a kereskedelmi ügynököktől. A ZPO 254. §-a alapján indított eljárások természetesen a hivatalos kereskedőket érintő jogvitákban is felmerülhetnek. A hivatalos kereskedő azonban általában kereskedelmi árrést / kereskedői árrést szerez, nem pedig jutalékot, és nincs számviteli kötelezettsége, illetve nem köteles könyvkivonatokat benyújtani. Ennek ellenére a hivatalos kereskedők elvileg rendelkezhetnek tájékoztatási jogokkal, például a BGB 242. §-a és a BGB 666. §-a alapján. Ez analógia alapján releváns lehet a HGB 89b. §-a szerinti kártérítési igények előkészítése során (lásd a düsseldorfi tartományi bíróság 2015. augusztus 28-i részítéletét, 33 O 119/12). Ugyanez vonatkozik a franchise-partnerekre is.

A bizományosok esetében a helyzet viszonylag bonyolultabb. A gyakorlatban a vonatkozó kiindulási pont a bizományi kimutatás kiadására irányuló igény, a HGB 87c. § (1) bekezdéséhez hasonlóan. Az információhoz való jogok – például a könyvekből való kivonat rendelkezésre bocsátására vagy a könyvek megtekintésére vonatkozó jogok – általában irrelevánsak, mivel a jutalékos ügynök személyesen és saját nevében köti meg azokat az ügyleteket, amelyek alapján jutalékot igényelhet; a jutalékos ügynök ezért ismeri a jutalék kiszámításához releváns összes körülményt. Kivételek különösen a területi jutalék esetében merülhetnek fel, a HGB 87. § (2) bekezdéséhez hasonlóan.
IV. Záró gyakorlati megjegyzések

A szakaszos eljárás hasznos eszköz arra, hogy a forgalmazási jogi gyakorlatban az információkérés és a teljesítés iránti igényeket eljárásjogi szempontból hatékony módon ötvözzék. Különösen a HGB 87c. és 89b. §-a alapján benyújtott igények tekintetében érdemes megvizsgálni, hogy a jutalék- és kártérítési igényekkel kapcsolatos önálló per helyett esetleg a szakaszos eljárás lenne-e a megfelelőbb megoldás.

A szakaszos eljárás felépítését alaposan át kell gondolni. Különösen a tényállást kell részletesen vizsgálni annak megállapításához, hogy mely szakaszok szükségesek vagy célszerűek.

A gyakorlatban gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a könyvkivonat rendelkezésre bocsátására irányuló, gyakran előterjesztett kérelmek tekintetében az érintett kereskedelmi ügynöknek hiányozhat az ilyen igény érvényesítéséhez szükséges érdekeltség vagy jogi védelem iránti igény, amely a vonatkozó tájékoztatási jogok alapját képezi. A hannoveri tartományi bíróság például helyesen állapította meg (LG Hannover, 2011. február 7-i ítélet – 23 O 4512/99-128), hogy a 87c. § szerinti könyvkivonat iránti igény(2) bekezdése szerinti könyvkivonat iránti igény feltételezi, hogy a kivonat olyan releváns, eddig ismeretlen tényeket tárhat fel, amelyek jelentőséggel bírhatnak a kereskedelmi ügynök gazdasági érdekeinek érvényesítése szempontjából. Ha azonban a kereskedelmi ügynök már rendelkezik minden releváns információval, akkor nincs szüksége a könyvkivonatra sem; a jogi védelem iránti igény hiányzik.

A kereskedelmi ügynök sem kérhet olyan információt, amely nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban a fizetési igényével.
A berlini Felsőfokú Kerületi Bíróság és a hannoveri Kerületi Bíróság emellett kidolgozott olyan kritériumokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a könyvkivonatokra vonatkozó igények érvényesítése visszaélésnek minősül-e (lásd KG Berlin, 2006. május 15-i ítélet – 23 U 96/05; LG Hannover, 2001. február 7-i ítélet – 23 O 4512). Egyáltalán nem biztos, hogy a kereskedelmi nyilvántartásból származó kivonatokra vonatkozó igények a bíróság előtt sikerrel járnak. A vállalatok számára ezért érdemes az egyes eseteket alaposan megvizsgálni, vagy jogi tanácsadóval megvizsgáltatni.