Magyar munkavállalóként Németországban – A Németországban dolgozó magyar munkavállalókra a magyar vagy a német munkajog vonatkozik? Mire kell figyelniük a munkavállalóknak és a munkáltatóknak ebben a helyzetben?

Az alkalmazandó jogi rendelkezések sokfélesége

A címben felvetett kérdésekre adott válasz nem foglalható össze egyetlen rövid mondatban. A magyar, a német és az európai munkajog összetett rendszere háromszintű munkajogi keretrendszert hoz létre abban az esetben, ha egy magyar állampolgárságú munkavállaló Németországot választja munkavégzési helyéül. Ebben a cikkben arra törekszünk, hogy útmutatást nyújtsunk azoknak az olvasóknak, akik jogi egyértelműségre vágynak ebben a sűrű jogi környezetben, azáltal, hogy elmagyarázzuk az alkalmazandó jogi helyzetet, amelyet az alábbiakban részletesen elemezünk.

Alkalmazandó német jogszabályi rendelkezések

Először is fel szeretnénk hívni az olvasó figyelmét arra, hogy a “német jogszabályok” kifejezés nem a német munka törvénykönyvét jelenti, mivel Németországban ilyen törvénykönyv nem létezik. Történelmi okokból a német munkajog széttagolt: a jogrendszer ezen része – ellentétben a magyar munka törvénykönyvével – nem került egyetlen egységes törvénykönyvbe kodifikálásra. A német szabályozás alapját különböző német munkajogi törvények, valamint a német polgári törvénykönyv képezi.

Miért kell betartani a kötelező érvényű német jogi rendelkezéseket akkor is, ha a munkaszerződés a magyar jog alkalmazását írja elő?

Ha egy magyar állampolgár Németországban végzi munkáját, az alkalmazandó magyar jog mellett a német munkajog kötelező erejű szabályait is be kell tartani, mivel a Magyarországon bejegyzett munkáltató alkalmazottja Németországban látja el munkaköri feladatait. Ez azt jelenti, hogy bizonyos német szabályok akkor is alkalmazandók, ha a felek a szerződésben ettől eltérően állapodtak meg.

A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre tekintettel, azaz a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján nem megengedett eltérni a munkavégzés helye szerinti jog (Németország) kötelező erejű szabályaitól. Ez a rendelkezés a lex loci laboris elvének kifejezéseként a német belföldi munkajog elsőbbségét is megállapítja, mivel amennyiben a felek nem választották ki a munkaviszonyra alkalmazandó jogot, a szerződésre annak az országnak a joga az irányadó, amelyben a munkavállaló szokásosan végzi munkáját. Ez összhangban áll a magyar Munka Törvénykönyve 3. § (2) bekezdésével, amely csak akkor lenne alkalmazandó, ha jogválasztás nem történt, és a munkavégzés helye Magyarország lenne.

A munkáltató a szerződésben kifejezetten fenntarthatja-e a magyar munkajog alkalmazását – kizárva a német munkajogot – annak érdekében, hogy megkerülje a kedvezőbb német kényszerjogi szabályokat?

Ebben az összefüggésben először is meg kell jegyezni, hogy a felek a munkaszerződésben érvényesen választhatják a német vagy a magyar munkajogot. Ez a választás azonban nem érintheti hátrányosan a munkavállaló érdekeit, nevezetesen annak az országnak a kötelező erejű munkajogi rendelkezéseit, ahol a munkavégzésre sor kerül – jelen esetben Németországét. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha a felek kifejezetten fenntartják a magyar jog alkalmazását, a Róma I. rendelet 8. cikke nem engedélyezi a kötelező német szabályoktól való eltérést. Ennek oka abban rejlik, hogy a jogalkotó érvényesíti a munkavállalóknak járó törvényi garanciákat. Ha mind a magyar, mind a német jog tartalmaz kötelező erejű szabályokat egy adott kérdésre vonatkozóan, akkor az a rendelkezés az irányadó, amely magasabb szintű védelmet biztosít. Ennek megfelelően a vonatkozó szerződésben kifejezetten választható a magyar munkajog, de a német kötelező erejű szabályok ennek ellenére alkalmazandók lesznek.

Melyik országban perelheti be a munkavállaló a munkáltatóját?

Az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelete különleges joghatósági szabályokat határoz meg azokra az esetekre, amikor a munkavállaló szempontjából a munkáltató megsértette a munkavállalóra alkalmazandó jogi rendelkezéseket. E rendelet 20–23. cikke a munkavállalók számára kedvező szabályokat határoz meg azáltal, hogy előnyös fórumokat biztosít a keresetek benyújtásához. Ezek az úgynevezett aszimmetrikus joghatósági szabályok, amelyek leírják a munkavállaló rendelkezésére álló kedvező lehetőségeket, amikor eljárást indít a munkáltató ellen. A magyar–német kontextusban ez azt jelenti, hogy esetleges jogvita esetén a munkavállaló választhat, hogy Németországban vagy Magyarországon indít-e pert, függetlenül attól, hogy melyik országból származik, illetve melyik országban tartózkodik jelenleg törvényes munkavállalási célból. Ezt a bírósági fórum megválasztásának szabadságát a munkaszerződésben érvényesen nem lehet kizárni.

Összefoglalás

Amint azt a bevezetőben már említettük, ezt a kérdést három szinten szabályozzák, ezért elengedhetetlen a vonatkozó magyar, német és uniós munkajogi keret megértése. Tekintettel erre a rendkívül differenciált szabályozásra, javasoljuk, hogy mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalon forduljanak jogi szakértőkhöz. Ez segíthet a helyzet gyors és túlzott költségek nélküli megoldásában, mivel egy megfelelően megfogalmazott munkaszerződés révén elkerülhető egy esetleges munkajogi vita. Egyértelmű tehát, hogy a jól szabályozott munkaviszony mindkét fél számára kívánatos. Kérjük, forduljon hozzánk bizalommal, ha segítségre van szüksége az ilyen megállapodások kidolgozásában vagy – szükség esetén – a viták rendezésében.