Magyar munkavállalóként Németországban – Melyik ország munkajogi szabályai vonatkoznak az ott dolgozó magyar munkavállalókra? Mire kell figyelniük a munkáltatóknak és a munkavállalóknak egy ilyen helyzetben?

Az alkalmazandó jogszabályok labirintusa

A címben felvetett kérdésre nem lehet egyetlen mondattal válaszolni. A magyar, a német és az uniós munkajog közötti, olykor bonyolult kölcsönhatás következtében háromszintű szabályozási keret alkalmazandó abban az esetben, ha egy magyar állampolgár Németországot választja munkavégzésének helyszínéül. Ebben a cikkben arra törekszünk, hogy útmutatást nyújtsunk azoknak, akik jogi tájékozódásra vágynak, azáltal, hogy részletesen elemzzük ezt a jogi helyzetet. Az alábbiakban részletes elemzést adunk.

Alkalmazandó német jogszabályok

Először is: amikor az alábbiakban a “német jogszabályok” gyűjteményére utalunk, nem a német munkatörvénykönyvre gondolunk, mivel Németországban ilyen törvénykönyv nem létezik. Történelmi okokból a német munkajogi rendszer rendkívül széttagolt: a magyar Munkatörvénykönyvvel ellentétben a vonatkozó szabályok többsége nem egyetlen kodifikált törvényben található meg. Ehelyett a német ágazatspecifikus munkajogi törvények és a Német Polgári Törvénykönyv (BGB) munkajogi rendelkezései alkotják a német szabályozási keret gerincét.

Miért kell betartani a német jog kötelező rendelkezéseit akkor is, ha a munkaszerződés egyébként a magyar jogot választaná?

Abban az esetben, amikor egy magyar állampolgár Németországban végez munkát, a munkaszerződésben rögzített magyar szabályok mellett a német munkajog kötelező rendelkezéseit is be kell tartani, mivel a Magyarországon bejegyzett munkáltató alkalmazottja német területen fog munkát végezni. Ez azt jelenti, hogy bizonyos német szabályokat nem lehet figyelmen kívül hagyni akkor sem, ha a felek a munkaszerződésben másként állapodtak meg, amennyiben ez a munkavállalót kedvezőtlenebb helyzetbe hozná.

Az Európai Parlament és a Tanács (EK) 593/2008. sz. rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdése – az úgynevezett „Róma I.” rendelet – értelmében a munkavégzés helye szerinti jogrendszer – jelen esetben a német jog – kényszerítő erejű rendelkezéseitől nem lehet eltérni. Ugyanez a rendelkezés tükrözi a német belföldi munkajog elsőbbségét is, amely a lex loci laboris elv kifejeződése: amennyiben a felek nem választották ki a munkaszerződésre alkalmazandó jogot, a szerződésre annak az országnak a joga az irányadó, amelyben vagy ahonnan a munkavállaló a szerződés teljesítése során szokásosan végzi munkáját. Ez összhangban áll a magyar Munka Törvénykönyve 3. § (2) bekezdésében foglalt joghatósági szabályzal, mivel jogválasztás hiányában a magyar Munka Törvénykönyve csak akkor lenne alkalmazandó, ha a munkavégzés helye Magyarország lenne.

Kiválaszthatja-e a munkáltató a munkaszerződésben kifejezetten a magyar munkajogot annak érdekében, hogy elkerülje a kötelező érvényű német szabályokat?

Ebben az összefüggésben először is tisztázni kell, hogy a felek a munkaszerződésben érvényesen választhatnak akár a német, akár a magyar munkajogot. Ez azonban nem sértheti a munkavállaló érdekeit, vagyis továbbra is tiszteletben kell tartani a munka helye szerinti országban – Németországban – hatályos kötelező jellegű munkajogi szabályokat. A gyakorlatban, ha a felek a munkaszerződésben kifejezetten a magyar munkajogot választják, a Róma I. rendelet 8. cikke továbbra is megakadályozza a kötelező német szabályoktól való eltérést. Ennek oka a jogalkotó ragaszkodása a munkavállaló alapvető törvényes garanciáinak védelméhez. Ha egy adott kérdés tekintetében mind a magyar, mind a német jog tartalmaz kötelező erejű rendelkezéseket, akkor a munkavállaló védelmét biztosító szigorúbb szabály az irányadó. Ezt támasztja alá a magyar Munka Törvénykönyve 3. § (1) bekezdése is. Ennek megfelelően a szerződéshez kifejezetten a magyar munkajogot lehet választani, de a német szabályok kötelező alkalmazását nem lehet megkerülni, mivel azok a munkavállaló törvényileg biztosított érdekeit védik.

Melyik országban indíthat a munkavállaló pert a munkáltató ellen?

Amennyiben a munkavállaló úgy véli, hogy a munkáltató megsértette az alkalmazandó jogszabályokat, az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete – közismert nevén a „Brüsszel I. rendelet” – különleges fórumokat biztosít a keresetek benyújtására. A 20–23. cikkek olyan szabályokat tartalmaznak, amelyek a munkavállalók számára kedvező bírósági fórumokat biztosítanak a keresetek benyújtásához. Ezek aszimmetrikus joghatósági szabályok: meghatározzák azokat a kedvező feltételeket, amelyek mellett a munkavállaló perelheti a munkáltatót. Magyar–német összefüggésben a munkavállaló vitás esetben saját választása szerint indíthat eljárást akár Németországban, akár Magyarországon, függetlenül attól, hogy melyik országból származik, vagy jelenleg melyik országban dolgozik. Ezt a bírósági fórum megválasztásának szabadságát a munkaszerződésben érvényesen nem lehet kizárni.

Összefoglalás

Amint azt a bevezetőben is megjegyeztük, ezt a kérdést három szinten szabályozzák, ezért célszerű megismerkedni a vonatkozó magyar, német és uniós munkajogi szabályokkal. Tekintettel erre a rendkívül differenciált szabályozási keretre, azt javasoljuk, hogy mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalon vonjanak be jogi szakértőt. Ez segíthet a helyzet gyors és költséghatékony megoldásában, különösen azért, mert egy megfelelő munkaszerződés elkészítésével elkerülhető lehet egy esetlegesen hosszadalmas munkaügyi vita. Egyértelmű tehát, hogy a felek közötti rendezett munkajogi kapcsolat mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára kívánatos. Kérjük, forduljon hozzánk bizalommal, ha segítségre van szüksége egy ilyen kapcsolat kialakításában vagy egy meglévő vita rendezésében.