Egy irodánk által vitt precedensértékű ügy kihirdetett ítélete szerint a külföldi rendszámú autótulajdonosok által vélhetőleg jól ismert Ungarische Autobahn Inkasso GmbH által küldött fizetési felszólítások nem voltak elégségesek ahhoz, hogy megakadályozzák a magyar parkolást üzemeltető cég jogvesztését. Így összességében a parkolási díj nem érvényesíthető a külföldi üzembentartóval szemben.

A Budai Központi Kerületi Bíróság 2019. november 21-én kelt ítéletében elutasította a Budavári Önkormányzat 100%-os tulajdonú parkolás-menedzsment társasága, a Budavári Kapu Behajtási Rendszert Üzemeltető Kft., mint felperes által parkolási díj és pótdíj iránt indított keresetét.

A tényállás szerint az alperes mint üzembentartó által üzemeltetett gépjármű 2018. április és július között összesen kilenc alkalommal érvényes parkolójegy nélkül várakozott Budapest I. kerületében várakozási övezetnek minősülő helyeken, ahol az egy órai várakozási díj mértéke 440,-Ft volt.

A felperes a parkolási pótdíj fizetési kötelezettség érvényesítése érdekében állítólagosan megbízott Ungarische Autobahn Inkasso GmbH útján minden parkolójegy nélküli várakozási alkalom után felszólító levelet küldött az alperesnek, hogy az fizesse meg az alkalmanként átlagosan 139 eurós parkolási pótdíjat – ami a parkolási díj mintegy negyvenszerese – valamint az érvényesítéssel felmerült költségeket. Az alperes a fizetési felszólításoknak a megjelölt határidőben és azt követően sem tett eleget.

A felperes ezt követően a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK Európai Parlamenti és Tanácsi Rendelet I. számú mellékletében meghatározott „A” formanyomtatványon keresetet terjesztett elő az alperessel szemben. A keresete jogalapjául a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 9/D.§ (3) bekezdését, a 15/A.§ (1) bekezdését, a 15/C.§ (1)-(2) bekezdéseit, továbbá a 30/2010. (VI.04.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet 48.§ (1)-(2) bekezdéseit jelölte meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A felperes által hivatkozott jogszabály szerint ha a várakozási díjat és a pótdíjat nem fizették meg, akkor a várakozási terület díjfizetés nélküli használatának időpontjától számított 60 napos jogvesztő határidő áll rendelkezésre, hogy a díj- és pótdíjfizetési felszólítást a jármű üzembentartója részére megküldjék. Az alperes vitatta, hogy a felperes a 60 napos jogvesztő határidőn belül érvényesítette igényét. A Bíróság ezért vizsgálta azt, hogy a felperes illetve meghatalmazottja az egyes parkolási események vonatkozásában 60 napos jogvesztő határidőn belül igazolható módon felszólította-e az alperest teljesítésre. A felperes ennek igazolására parkolási eseményenként a második fizetési felszólítás borítékainak másolatát, továbbá egy postai küldemények feladásáról szóló táblázatot csatolt. A Bíróság a becsatolt iratok alapján megállapította, hogy a második fizetési felszólítás feladásának igazolására becsatolt borítékmásolatok minden esetben a parkolási események napjától számított 60 napon túli postai bélyegző lenyomatot tartalmaznak, a becsatolt táblázat pedig nem alkalmas arra, hogy hitelt érdemlően igazolja az első fizetési felszólítások postára adásának időpontját, tekintve, hogy a felperes által csatolt táblázatnak sem az eredete, sem pedig a kiállító személye nem azonosítható be, így a Bíróság azt okirati bizonyítékként figyelembe venni nem tudta.

A rendelkezésre álló iratok tehát nem voltak alkalmasak arra, hogy igazolják a 60 napon belüli felszólítás tényét, ennek következtében a Bíróság a parkolási események körében a jogvesztés bekövetkezését állapította meg és a keresetet elutasította.