Több mint két évtizeden át az angol zártkörű társaság (Ltd.) az európai szabályozási verseny egyik legsikeresebb példáját jelentette. Németországban, Ausztriában, Hollandiában és más kontinentális joghatóságokban a vállalkozók egyre inkább úgy döntöttek, hogy az Egyesült Királyságban alapítják meg társaságukat, miközben üzleti tevékenységük szinte teljes egészét máshol folytatták. Ezt a jelenséget az Európai Unió Bíróságának (CJEU) három mérföldkőnek számító ítélete tette lehetővé: a Centros, az Überseering és az Inspire Art ügyekben hozott ítéletek. A Bíróság joggyakorlata gyakorlatilag felváltotta a hagyományos “tényleges székhely” elveket, és biztosította, hogy az egyik tagállamban érvényesen bejegyzett társaságot az egész Európai Unióban elismerjék.

A Brexit azonban alapvetően megváltoztatta a jogi helyzetet. Míg sok vállalkozó az adóügyi illetőségi kérdésekre összpontosít, a jelentősebb kérdés az lehet, hogy egy kizárólag a kontinensen működő brit Ltd. egyáltalán továbbra is hivatkozhat-e a korlátozott felelősségre. Bizonyos körülmények között a válasz ma már jóval kevésbé biztos, mint 2020. január 31. előtt volt.

A hagyományos kontinentális megközelítés: a tényleges székhely elmélet

Történelmileg számos kontinentális európai jogrendszer az úgynevezett tényleges székhely-elméletet (Sitztheorie) alkalmazta. E megközelítés szerint az alkalmazandó társasági jogot nem az alapítás helye, hanem az a hely határozta meg, ahol a társaság tényleges igazgatási központja található.

Ennek megfelelően egy Németországból ténylegesen irányított angol társaságot a német jogütközési szabályok alapján megtagadhatják a korlátolt felelősségű társaságként való elismerését. Szélsőséges esetekben a bíróságok a vállalkozást társas vállalkozásként minősíthetik át, ami a részvényeseit korlátlan személyes felelősségnek tenné ki. Ennek alapjául a hitelezők védelme, a hazai tőkekövetelmények fenntartása, valamint a nemzeti társasági jog megkerülésének megakadályozása szolgált.

Az Európai Unió Bíróságának forradalma: a Centros, az Überseering és az Inspire Art ügyek

Centros (C-212/97)

Az első jelentős áttörés a Centros-ügyben következett be. Az alapítók az Egyesült Királyságban alapítottak társaságot, és kizárólag Dániában kívántak üzleti tevékenységet folytatni. A dán hatóságok megpróbálták elutasítani a társaság fióktelepének bejegyzését azzal az indokkal, hogy a konstrukció célja a dán minimális alaptőke-követelmények kijátszása volt.

Az EUB elutasította ezt az érvet. Álláspontja szerint a kedvezőbb társasági jogi rendszerrel rendelkező tagállam kiválasztása az uniós jog által garantált letelepedési szabadság részét képezi. Az a puszta tény, hogy az alapítók a rugalmas társasági jog miatt az Egyesült Királyságot választották, nem indokolhatja egy másik tagállam által bevezetett korlátozásokat.

Überseering (C-208/00)

A következő mérföldkő az Überseering-ügy volt. A német bíróságok hagyományosan a tényleges székhely elvét követték, és megtagadhatták a jogképességet azoknak a külföldi társaságoknak, amelyek tényleges igazgatási székhelye Németországba költözött.

Az EUB megállapította, hogy egy ilyen elutasítás sérti a letelepedés szabadságát. Egy tagállamban jogszerűen bejegyzett társaságot minden más tagállamnak el kell ismernie. Németország nem tagadhatja meg a jogi személyiséget pusztán azért, mert a társaság központi igazgatási székhelye német területen található.

Inspire Art (C-167/01)

A Bíróság az „Inspire Art” ügyben zárta le a háromrészes sorozatot. Hollandia arra törekedett, hogy további tőkével kapcsolatos követelményeket szabjon egy olyan brit társaságra, amely üzleti tevékenységét teljes egészében holland területen folytatja.

Az EUB ismét a vállalat mellett döntött, és megállapította, hogy a tagállamok nem terhelhetnek ilyen “álkülföldi vállalatokra” további társasági jogi kötelezettségeket pusztán azért, mert azok elsősorban egy másik tagállamban folytatnak tevékenységet. A bejegyzés szerinti állam joga továbbra is meghatározó maradt.

Ezek az ítéletek együttesen gyakorlatilag az egész Európai Unióban megerősítették az „incorporation” elv elsőbbségét. Gyakorlati szempontból egy kizárólag Németországból működő angol Ltd. társaság ennek ellenére hivatkozhat az angol társasági jogra, és megőrizheti a korlátozott felelősség védelmét.

Az angol „Ltd.” térnyerése Kontinentális Európában

A következmények azonnaliak és jelentősek voltak.

Európa szárazföldi részén több ezer vállalkozó választotta az angol „Ltd.” társasági formát a hagyományos hazai társasági formák alternatívájaként. Németországban ez különösen vonzónak bizonyult: a cégalapítás egyszerű és olcsó volt, és nem igényelte a hagyományos GmbH-hoz kapcsolódó jelentős alaptőkét.

Az „Ltd.” népszerűsége olyan jelentősre nőtt, hogy egyes elemzők a német Unternehmergesellschaft (UG haftungsbeschränkt) későbbi bevezetését e versenynyomásra adott jogalkotói válaszként értelmezték. Az egyesült királyságbeli társaság lett a preferált jogi forma számos olyan kis- és középvállalkozás számára, amelyek jelentős induló tőke nélkül szerettek volna korlátozott felelősséget élvezni.

Adóügyi illetőség és vállalati elismerés: két különálló kérdés

Már a brexit előtt sem feltétlenül mutattak egy irányba a társasági jog és az adójog.

Egy Angliában bejegyzett társaság társasági jogi szempontból továbbra is angol társaságnak minősülhet, miközben adózási szempontból Németországban tekinthető rezidensnek, amennyiben tényleges vezetési helye (Ort der Geschäftsleitung) ott található.

Ez a megkülönböztetés fontos. Az Egyesült Királyságban fennálló adóügyi illetőség elvesztése nem jár automatikusan a jogi személyiség elvesztésével. Ezzel szemben előfordulhat, hogy egy társaság egy joghatóságban továbbra is adóügyi illetőséggel rendelkezik, miközben egy másikban társasági jogi problémákkal szembesül. A szakembereknek ezért kerülniük kell az adóügyi elemzés és a társasági jogi elismerés kérdéseinek összekeverését.

A brexit és a szerződéses védelem megszűnése

A brexit előtti jogi keret alapvetően az EU letelepedési szabadságra vonatkozó szabályain alapult.

Miután az Egyesült Királyság megszűnt tagállamnak lenni, az Egyesült Királyságban bejegyzett társaságok már nem hivatkozhattak az EUMSZ 49. és 54. cikkére a kontinentális joghatóságokkal szemben. A Centros, az Überseering és az Inspire Art ügyekben kialakított joggyakorlat az uniós jog értelmében már nem volt alkalmazható az egyesült királyságbeli társaságokra.

Ennek következtében az uniós jog már nem kötelezi a kontinentális bíróságokat arra, hogy egy brit Ltd.-t ugyanúgy ismerjenek el, mint a brexit előtt.

A minősítés-megújítási kockázatok újbóli megjelenése

Ezzel eljutunk a legfontosabb gyakorlati kérdéshez.

Egy olyan brit Ltd., amely:

• minden üzleti tevékenységét az Egyesült Királyságon kívül végzi,
• nincs érdemi üzleti jelenléte az Egyesült Királyságban,
• amelyet egy kontinentális joghatóság hatékonyan irányít, és
• kizárólag az Egyesült Királyságban történt alapítására támaszkodik,

lehet, hogy a brexit után lényegesen gyengébb helyzetbe kerül, mint korábban.

Az EU letelepedési szabadságra vonatkozó elveinek védelme nélkül a hazai nemzetközi magánjog ismét jelentőségre tesz szert. A joghatóságtól és a körülményektől függően a bíróságok átlátnak a külföldi vállalati burkolaton, és a jogalanyt a helyi szabályok szerint értékelik.

Németországban a jogi szakértők már régóta vitatják azt a lehetőséget, hogy az ilyen szervezeteket társas vállalkozásként kezeljék, ami azt eredményezné, hogy a részvényesek személyesen is felelőssé válnának a társaság kötelezettségeiért. A pontos kimenetel az alkalmazandó nemzeti jogtól és a társaság konkrét körülményeitől függ, de a Brexit óta kétségtelenül nagyobb jelentőséget nyert ez az elméleti kockázat.

Gyakorlati következmények a vállalkozások számára

Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az európai kontinensen továbbra is brit Ltd. társaságokon keresztül működnek, alaposan felül kell vizsgálniuk szervezeti felépítésüket.

Különös figyelmet kell fordítani a következőkre:

• a hatékony irányítás helyszíne;
• az Egyesült Királyságban folytatott tényleges üzleti tevékenység megléte;
• a vállalat brexit utáni átszervezési stratégiája;
• az EU-s társasági formává történő esetleges átalakulás; valamint
• az üzleti tevékenység helye szerinti joghatóságban alkalmazandó nemzetközi magánjogi szabályok.

Ami egykor az alacsony költségű korlátolt felelősség megszerzésének egyszerű módjának számított, ma már nem biztos, hogy ugyanolyan mértékű bizonyosságot nyújt.

Következtetés

Az angol „Ltd.” társaságok kontinentális Európában tapasztalt sorsa egyaránt szemlélteti az európai integráció erejét és korlátait. A Centros–Überseering–Inspire Art ügyek sorozata lehetővé tette a vállalkozók számára, hogy a számukra legmegfelelőbb társasági jogot válasszák, és ezzel átalakította az Európai Unió társasági jogi környezetét. A brexit formálisan ugyan nem hatályon kívül helyezte ezeket az ítéleteket, de gyakorlatilag jelentősen csökkentette azok relevanciáját az egyesült királyságbeli vállalatok számára.

Egyes vállalkozások esetében a következmények túlmutatnak az adózáson vagy az adminisztratív alakiságokon. Ha egy brit Ltd. társaságnak nincs érdemi kapcsolata az Egyesült Királysággal, és irányítását teljes egészében egy kontinentális joghatóságból végzik, akkor a kérdés már nem csupán az, hogy a társaság hol fizet adót. A lényegesebb kérdés az, hogy a korlátozott felelősség védelmi pajzsa egyáltalán megmarad-e.