Egy védhetetlen jogalkotási gyakorlat – és a valódi fordulat esélye

A jogalkotás minősége nem csupán kommunikációs kérdés; hanem a jogállamiság működésének próbaköve. Ebből a szempontból az elmúlt évek magyar jogalkotási gyakorlata nehezen védhető: a folyamatok általában eljárásjogi szempontból siettetettek voltak, szakmai szempontból gyakran alátámasztás nélküliek, és társadalmi konzultáció csak nyomokban – ha egyáltalán – jellemezte őket.

Ügyvédekként nem túlzás azt állítani, hogy a szabályozási környezet minősége sok esetben olyan mértékben romlott, hogy az már védhetetlen.

A képviselői kezdeményezésű törvényjavaslatok mint ’rendszerszintű kijátszás“

Az egyik legsúlyosabb probléma az volt, hogy a kormány jogalkotási tevékenységének jelentős része képviselői kezdeményezésű törvényjavaslatok formájában került a parlament elé. Ez a módszer formálisan törvényes, de rendszer szintjén alkalmas arra, hogy megkerülje:

• korábbi hatásvizsgálatok,
• a társadalmi konzultációra vonatkozó kötelezettség,
• és szakmai vizsgálat.

A gyakorlati következmények jól ismertek: egymásnak ellentmondó szabályok, utólagos “tűzoltó” módosítások, valamint olyan jogszabályok, amelyek alkalmazása már a hatálybalépés pillanatától kezdve bizonytalan.

Ez nem hatékonyság, hanem intézményi felelőtlenség.

A jogbiztonság eróziója

A kiszámíthatatlan jogszabályok nem csupán elméleti problémát jelentenek. Konkrét gazdasági és társadalmi következményekkel járnak:

• a jogértelmezéssel kapcsolatos kockázat növekszik,
• a befektetési környezet romlik,
• és csökken az állam és intézményei iránti bizalom.

Egy jogállamban a jogszabályok nem meglepetésként szolgálnak, hanem iránymutatásként. Amikor a szabályozást folyamatosan utólag módosítják, ez az iránymutatás eltűnik.

Kormányváltás: nem csodaszer, de valódi lehetőség

A kormányváltás természetesen önmagában nem garantálja a jobb jogalkotást. Ugyanakkor lehetőséget kínál a minimális eljárási szabványok helyreállítására. Ez nem ideológiai, hanem szakmai kérdés.

A változás valódi mércéje nem az lesz, hogy mit szabályoznak, hanem az, hogy hogyan:

• hogy visszatér-e az érdemi társadalmi konzultáció,
• hogy véget ér-e a magánkezdeményezésű törvényjavaslatokon keresztül vezető “kerülőút”,
• és hogy valóban történik-e hatásvizsgálat és szakmai párbeszéd.

A jogszabályok minősége nem lassítja a döntéshozatalt — hanem megakadályozza a hibákat.

Egy ügyvéd elvárása: az eljárási méltányosság

Ügyvédekként nem politikai tartalmat várunk el, hanem eljárási méltányosságot:

• átlátható előkészítés,
• előre látható határidők,
• és egy olyan szemléletmód, amely a szakmai kritikát nem kellemetlenségként, hanem erőforrásként kezeli.

A jogalkotás nem a hatalom fitogtatása, hanem a közbizalomra épülő feladat.

Nem kívülállóként szólunk

Magyar származású ügyvédekként, akik több – összesen öt – államban rendelkeznek ügyvédi engedéllyel és aktívan gyakorolják a szakmát, nem külső megfigyelőként követjük a magyar jogszabályok alakulását. Nemzetközi gyakorlatunk során nap mint nap tapasztaljuk, hogy egy ország jogrendszerének minősége milyen hatással van a gazdasági döntésekre, a jogbiztonságra és az ország nemzetközi megítélésére.

Pontosan ezért szívesen és szakmai felelősségtudattal vennénk részt érdemi társadalmi konzultációkban, feltéve, hogy a jogalkotási folyamat valódi lehetőséget biztosít az ilyen részvételre. Tapasztalataink és nemzetközi összehasonlító szemléletünk hozzájárulhat ahhoz, hogy a szabályozás ne csak politikailag hatékony legyen, hanem szakmailag is megalapozott és fenntartható.

Ugyanakkor ügyvédekként kötelességünknek tartjuk, hogy figyelemmel kísérjük a jogalkotás menetét és minőségét, és szükség esetén szakmai kritikát fogalmazzunk meg. Nem ellenzéki álláspontból, hanem a jogállamiság minimális követelményei iránti elkötelezettségünkből fakadóan.

A társadalmi konzultáció nem csupán gesztus, hanem egy intézményi keret. Ha ezt a keretet valóban helyreállítanák, akkor nem csupán részt vennénk benne, hanem aktívan hozzájárulnánk is hozzá.