A felek számára általában kívánatos az egységes eljárás. Emiatt a gyakorlatban kialakult a választottbírósági megállapodások tág értelmezésének elve.
Amint azt a Müncheni Felsőbb Regionális Bíróság határozata is mutatja (2011. augusztus 30-i végzés – 34 SchH 8/11, a német polgári perrendtartás 1040. § (3) bekezdése szerinti eljárás), ez azt eredményezheti, hogy olyan szerződésekből származó jogviták is egy ilyen választottbírósági záradék hatálya alá tartoznak, amelyek maguk nem tartalmaznak ilyen záradékot. A választottbírósági záradék egy orvosi ellátóközpont (MVZ) létrehozására irányuló társulási szerződésben szerepelt, amely továbbá előírta, hogy a társként részt vevő orvosok teljes munkaidejüket az MVZ rendelkezésére bocsátják. Ugyanezen a napon a partnerek egy másik megállapodást kötöttek a polgári jogi társulással, amely a szolgáltatások díjazásának részleteit szabályozta. Az ügyvezető társ szolgáltatásaiért járó díjazással kapcsolatos jogvitában a müncheni felsőbb regionális bíróság megerősítette a választottbírósági testület joghatóságot megerősítő ideiglenes határozatát, azzal az indokkal, hogy a társulási szerződésben szereplő választottbírósági záradék kiterjedt a díjazási megállapodásból eredő vitákra is. Jogi önállósága ellenére ez a megállapodás végső soron a társulási szerződés érvényesítését szolgálta, és ezért a társulási szerződés tág megfogalmazású választottbírósági záradékának hatálya alá tartozott.