Öröklési jog – Öröklés kizárása súlyos hálátlanság vagy a házastársi kötelezettségeket súlyosan megsértő magatartás miatt: milyen jogorvoslatok állnak rendelkezésre? (magyar jog)

I. Bevezetés

Egy érvényes végrendeletben az örökhagyó rendelkezhet úgy, hogy bármely örököst kizárja a teljes hagyatékból. Ez azt jelenti, hogy a kizárt örökös még a törvényes részesedésre sem lesz jogosult, és ennek következtében semmit sem örököl az örökhagyótól. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Polgári Törvénykönyv) 7:82. § (1) bekezdése szerint a törvényes örökrész az összeg egyharmadát teszi ki, amelyet az arra jogosult személy törvényes örökösként kapott volna. A Polgári Törvénykönyv 7:77. §-a szerint azonban a kizárás csak akkor érvényes, ha a kizárás okát a végrendelet kifejezetten megnevezi. Ezeket az okokat a Polgári Törvénykönyv 7:78. §-a kimerítően felsorolja; bármely más ok megjelölése a kizárás érvénytelenségét vonja maga után.

II. Teljes hálátlanság

A kizárás egyik törvényes indoka a Polgári Törvénykönyv 7:78. § (2) bekezdésében meghatározott “súlyos hálátlanság”. A végrendelkező ezt az okot csak felnőtt leszármazottal szemben hivatkozhatja. Az ezen alapon történő öröklésből való kizárás – beleértve a kötelező örökrészre való jogosultság kizárását is – azonban csak akkor érvényes, ha a végrendelkező egyértelműen meghatározza a súlyos hálátlanságot képező cselekményeket vagy mulasztásokat.

A Curia (Magyarország Legfelsőbb Bírósága) a Pfv.20484/2023/7 számú precedensértékű ítéletében megerősítette azt a bírósági gyakorlatot, miszerint “nem elegendő a kizárás okát általános kifejezésekkel megfogalmazni; a végrendeletben szereplő rendelkezés csak akkor tekinthető érvényesnek, ha az örökhagyó a végrendeletben megnevezi azt a jogilag releváns magatartást, amely az általános társadalmi ítélet (közvélemény) és annak jogi értelmezése szerint súlyos hálátlanságnak minősül, és amely magatartás kifejezetten az örökségből kizárt személyt érinti, valamint az ő cselekedeteivel összefüggésben merül fel.”

Így tehát, bár a nyílt hálátlanság értékelésének mércéje a közvélemény, a valóságban ez a bírósági értelmezésen múlik. Mindenesetre az ezen az alapon történő kizáráshoz szükséges, hogy a végrendelet részletesen leírja a kizárt leszármazottnak tulajdonítható, jogilag releváns, súlyos magatartást.

A Budapesti Fellebbviteli Bíróság a Pf.20870/2021/6 számú határozatában ilyen magatartásnak minősítette az örökhagyó szükséges gondozásának és ápolásának elmulasztását, valamint minden olyan cselekményt vagy mulasztást, amely a szülő–gyermek közötti kapcsolat olyan mértékű romlásához vezet, hogy az a kapcsolat teljes megszakadását eredményezi.

III. A házastársi kötelezettségek súlyos megsértése miatti öröklésből való kizárás

A Polgári Törvénykönyv 7:78. § (4) bekezdése értelmében a házastársi kötelezettségeket súlyosan megsértő magatartás is kizárási okot képezhet. Az ilyen magatartás minősítésében – akárcsak a súlyos hálátlanság esetében – a bírósági jogértelmezés döntő szerepet játszik.

Az ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen magatartás magában foglalja többek között a házasságtörést vagy a tartási kötelezettség folyamatos elmulasztását. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a házastársak között nem áll fenn házastársi együttélés, erre az okra hivatkozni érvénytelen és felesleges, mivel a Polgári Törvénykönyv 7:62. § (1) bekezdése értelmében a túlélő házastárs kizárt az öröklésből, és nem jogosult kötelező örökrészre. Ennek megfelelően ez a kizárási ok csak olyan esetekben alkalmazható, amikor házastársi együttélés áll fenn.

IV. A kizárás hatálya alól való mentesítés

A Polgári Törvénykönyv 7:79. §-a értelmében, ha az örökhagyó halála előtt írásban vagy szóban megbocsátotta a kizárás okát, a kizárt személy igényelheti a kötelező örökrészt. Döntő fontosságú kérdés, hogy a megbocsátás a végrendelet megalkotása előtt vagy után történt-e. Ha a megbocsátás a végrendeleti rendelkezés megalkotása előtt történt, a kizárás általában érvénytelenné válik. Ha azonban a megbocsátás a végrendelet megalkotása után történt, a kizárás a végrendelet visszavonása nélkül is hatályát veszti, míg a végrendelet egyéb rendelkezései érvényben maradnak.

Ha a kizárás súlyos hálátlanságon alapul, de a végrendelet nem határozza meg a kizárás alapjául szolgáló magatartást vagy okot, és így nem felel meg a bírósági gyakorlat követelményeinek, az érintett leszármazott megtámadhatja a végrendeletet, mivel jogosult lesz a kötelező örökrészre. Fontos megjegyezni, hogy a kizárási záradék érvénytelensége nem érinti a végrendelet egészének érvényességét. A leszármazottnak az öröklés megkezdésétől számított öt éven belül van lehetősége a végrendelet megtámadására, kivéve, ha lemondott a megtámadás jogáról. A lemondás a végrendelet érvényességének elismerése formájában is megnyilvánulhat.

A végrendelet hatékony megtámadásához vagy szakszerű jogi tanácsadáshoz ügyvédi irodánk szolgáltatásait ajánljuk.