A 2017-es év minden bizonnyal egyik különösen érdekes döntése a Düsseldorfi Ítélőtábla (OLG Düsseldorf) 2017.04.05-i végzése volt az ún. „Asics” ügyben. A bíróság megállapítása szerint szelektív értékesítési rendszerekben a kereskedőkkel szembeni olyan általános tilalom, hogy ár-összehasonlító rendszereket használjanak, a kartelljogba ütközik, így érvénytelen. Olyan esetekben tehát, amikor a franchiserendszerek szelektív értékesítési rendszerekként működnek, mindez rendkívül fontos; az online értékesítési rendszer gondos kialakítása tehát általánosságban elsődleges szempont.   

Szintén a szelektív értékesítés területéről, azonban általánosságban a internetes értékesítés terül érdekes a Európai Bíróság 2017.12.06-i ítélete a „Coty” ügyben. Itt a bíróság – legalábbis „luxuscikkek” esetében – megerősítette, hogy megengedett a (felismerhető) külső platformok bekapcsolásának tilalma. Az viszont, hogy mi a „luxuscikk”, a versenyhivatalok és az eddigi bírósági gyakorlat alapján továbbra sem teljesen tisztázott. Nyitva maradtak egyben további kérdésként, hogy mindez hogyan összeegyeztethető a német Szövetségi Kartellellenes Hivatal eddigi szigorúbb gyakorlatával. Rendszerint azonban továbbra is problematikusnak kell lennie egy általános interneten történő értékesítési tilalomnak. A „Coty” ügyben ugyanis a bíróság megjegyezte, hogy a konkrét esetben nem egy általánosságban az internetes értékesítést tiltó klauzuláról volt szó.  

Említésre méltó ezen felül az Európai Bizottság 2017.05.10-i szektoriális vizsgálata  az elektronikus kereskedelemről. Itt a Bizottság a például az ár-összehasonlító motorok tilalmával, a geo-blockinggal és a best-price klauzulákkal foglalkozott.  

 Kötött árak tilalma a végfogyasztói élelmiszerkeskedelemben  

A német Szövetségi Kartellellenes Hivatal 2017 júliusában publikált írása szintén említésre méltó. Ez többek között a kötött és minimumárakról történő megállapodásokkal, az ajánlott fogyasztói árakkal, az akciókkal, valamint az utólagos megállapodásokkal foglalkozik. A mű kitér egyben Art. 103 Abs. 3 AEUV / § 2 Abs. 1 GWB szerint kivételesen megengedhető árrögzítésre. A szövetségi hivatal szerint „az értékesítési gyakorlatban […] egy vertikális árrögzítés gyakorlata indokolt lehet […] többek között három területen: új termékek piacra bevezetése, franchise vagy hasonló rendszerekben rövid idejű akciók esetén, valamint a potyautas-probléma kiszűrésére olyan termékek esetén, ahol intenzív tanácsadás szükséges.”