Az alkalmazandó jogszabályok útvesztője

A címben szereplő kérdés megválaszolása korántsem foglalható össze egy tőmondatban. A magyar, német és EU-s munkajogi jogszabályok olykor kusza rendszere „eredményeképp” háromszintű szabályozási rend érvényesül akkor, amikor egy magyar állampolgár munkavállaló munkavégzésének helyéül Németországot választja. Ebben a rendszerben, illetve végső soron ennek a jogi helyzetnek a kibontásával igyekszünk ezen cikkünkkel eligazítást nyújtani a jogkereső közönség számára, amelynek részletes elemzése az alábbiakban olvasható:

Alkalmazandó német jogszabályok

Mindenekelőtt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy amikor a „német jogszabályok” halmazáról teszünk említést lentebb, akkor nem a német munka törvénykönyvére gondolunk – tekintettel arra, hogy Németországban nem létezik olyan. A német munkajogi rezsim történeti okokból kifolyólag meglehetősen fragmentált, azaz nem egy egységes kódexben található meg a normarendszer túlnyomó többsége, mint ahogyan az a magyar Munka törvénykönyvében (Mt.) is megjelenik. A német ágazati, munkajogi tárgyú törvények, illetve a német polgári törvénykönyv (BGB) munkajogi passzusai képezik a német szabályozás gerincét.

Miért kell a német jogszabályok ún. kogens, azaz kötelezően érvényesülő szabályait mindenképpen betartani, még akkor is, ha a munkaszerződésben kiköthető egyébként a magyar jog alkalmazása?

Ezekre tekintettel arra hívjuk fel a figyelmet, hogy jelen esetben, azaz a magyar állampolgár németországi munkavégzése során a német munkajogi szabályozás kogens rendelkezéseit is szükséges lesz betartani az adott munkaszerződésben a magyar szabályozás mellett, mivel a Magyarországon bejegyzett munkáltató magyar állampolgár munkavállalója munkáját Németország területén fogja végzi. Ez azt jelenti, hogy bizonyos német szabályok alkalmazásától akkor sem lehet eltekinteni, ha a felek ezt a munkaszerződésben másképp rendezték, feltéve, ha ennek eredményeképp a munkavállaló a munkaszerződés ezen rendelkezései eredményeképp kedvezőtlenebb helyzetbe kerül.

Figyelemmel az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendeletére, azaz a köznyelvben alkalmazott elnevezését tekintve a Róma I. Rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra, a munkavégzés helye szerinti rezsim (tehát a német szabályozás) kogens rendelkezéseitől eltérni nem lehet. Ugyanezen szakasz kijelenti továbbá a német belső munkajog primátusát a lex loci laboris-elv leképeződéseként, tekintettel arra, hogy ha a munkaszerződésre alkalmazandó jogot a felek nem választották meg, a szerződésre azon ország joga az irányadó, ahol a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi (ezzel cseng egybe a joghatósági szabály az Mt. 3. § (2) bek.-ben, mivel az Mt.-t csak akkor kellene jogválasztás hiányában alkalmazni, ha a munkavégzés helye Magyarország lenne).

Kikötheti-e a munkáltató kifejezetten a magyar munkajogi szabályozás alkalmazását a munkaszerződésben azzal a céllal, hogy ezzel megkerülje a német kogens szabályozást?

Ebben a témakörben először is azt szükséges leszögezni, hogy a felek a munkaszerződésben érvényesen köthetik ki vagy a német, vagy a magyar munkajogi szabályozás alkalmazását, azonban ennek során sem sérülhetnek a munkavállalói érdekek, azaz a munkavégzés helye szerinti országban – tehát Németországban – hatályban lévő, kogens munkajogi normák. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Amennyiben a felek a munkaszerződésben kifejezetten a magyar munkajog szabályainak alkalmazását kötik ki, a Róma I. Rendelet 8. cikke alapján a német kogens szabályozástól akkor sem lenne lehetséges az eltérés. Ennek oka a munkavállalót megillető alapvető törvényi garanciák érvényesülésének jogalkotói kikényszerítése. Abban az esetben, ha egy adott részletet tekintve a magyar és a német törvény egyaránt kötelezően alkalmazandó rendelkezést tartalmaz, a magasabb érdekvédelmi szint érvényesül. Ez támasztja alá egyébként az Mt. 3. § (1) bek. is. Az adott szerződésre vonatkozóan tehát kifejezetten a magyar munkajog kikötése is lehetséges, azzal, hogy a német szabályok kogens módon történő érvényesülése a munkavállaló érdekeinek jogszabályban rögzített védelme miatt nem kikerülhető.

Melyik országban perelheti munkáltatóját a munkavállaló?

Arra az esetre, ha a munkavállaló úgy dönt, hogy a munkáltatója – általa vélelmezetten – a rá vonatkozó jogszabályok megsértésével járt el, speciális keresetindítási fórumokat jelöl meg az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete, azaz a Brüsszel I. rendelet. Ennek a 20. – 23. cikkeire utalunk most, amelyek a munkavállalókra érvényesülő, kedvezményes keresetindítási fórumot biztosító szabályokat foglalják össze: ez tehát az ún. aszimmetrikus joghatósági szabályokat tartalmazza, azaz azt, hogy a munkavállaló milyen, számára kedvező szabályok szerint perelheti a munkáltatóját: magyar-német relációban – választása szerint – egy esetlegesen felemerülendő jogvita esetén Németországban és Magyarországon is pert tudna indítani a munkavállaló, attól függetlenül, hogy éppen melyik országból származik, ill. hogy éppen melyik országban tartózkodik munkavégzés szempontjából. Ezt a forum-shopping szabadságát a munkaszerződésben érvényesen nem lehetséges kizárni.

Összefoglalás

Ahogyan arra a bevezetőben is utaltunk, a kérdés három szinten szabályozott, emiatt a magyar, a német és az EU-s munkajogi vonatkozású normarendszerrel is érdemes tisztában lenni. Tekintettel erre a módfelett differenciált szabályozási rezsimre, munkáltatói és munkavállalói oldalról is jogi szakértő bevonását javasoljuk. Ezzel a helyzet gyorsan és költséghatékonyan rendezhető, figyelemmel arra, hogy egy esetleges elhúzódó munkaügyi per elkerülése is megoldható a megfelelő munkaszerződés elkészítésével. Látható tehát, hogy munkáltatói és munkavállalói oldalon is kívánatos a rendezett munkajogi jogviszony fennállta a felek között. Ennek kialakítása és egy esetlegesen már fennálló jogvita rendezése érdekében forduljon hozzánk bizalommal.