Egy alkalmazott több munkakörének betöltése: Törvényes-e második állást vállalni?

Általános szabályként a magyar Munka Törvénykönyve (Munka Törvénykönyve, “Munka Törvénykönyve”) nem tartalmaz olyan tilalmat, amely kifejezetten megakadályozná a munkavállalót abban, hogy egynél több munkaviszonyban álljon, amit általában második állásnak vagy mellékállásnak neveznek.

A munkaviszony létrehozásának szabadsága tehát azt jelenti, hogy a munkavállaló azon jogát, hogy egy már fennálló munkaviszony mellett egy második munkaviszonyba is lépjen, kizárólag a törvényben kifejezetten meghatározott, korlátozott okokból és célokból lehet korlátozni.

II. Alkotmányos garanciák

A jogalkotó alapvető célja az volt, hogy a munkához való alkotmányos jogot, valamint a munkaviszonyok szabad létrehozásának jogát a lehető legszélesebb körben biztosítsa.

A Magyar Alaptörvény XII. cikke a következőket írja elő:

Mindenkinek joga van szabadon megválasztani munkáját és foglalkozását, valamint vállalkozói tevékenységet folytatni. Magyarország törekszik olyan feltételek megteremtésére, amelyek mellett minden munkaképes és munkára hajlandó személy munkát végezzen.

Ennek megfelelően a munkaviszonyok szabad megkötésének lehetősége – beleértve a több párhuzamos munkaviszony fennállását is – általános elvként alkotmányos védelmet élvez.

III. A Munka Törvénykönyvében szereplő engedékeny szabályozás részletei

A Munka Törvénykönyvének alapjául szolgáló logika szerint a munkavállalók általában szabadon végezhetnek tevékenységeket pihenőidejük alatt, feltéve, hogy ezek a tevékenységek nem befolyásolják hátrányosan munkateljesítményük minőségét.

Ez az alapvetően engedékeny megközelítés lehetővé teszi azt is, hogy ágazatspecifikus jogszabályok engedélyezzék a másodállást. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a szabadság nem korlátlan. A Munka Törvénykönyve számos szabályt tartalmaz, amelyeket a munkavállalóknak be kell tartaniuk, ha másodállást vállalnak. E szabályok be nem tartása könnyen oda vezethet, hogy a munkavállaló akaratlanul is megszegi az elsődleges munkaviszonyából fakadó kötelezettségeit.

Együttműködési és értesítési kötelezettség

A Munka Törvénykönyve 6. § (2) bekezdése előírja, hogy a munkaviszony feleinek együtt kell működniük egymással, és tartózkodniuk kell minden olyan magatartástól, amely sérti a másik fél jogait vagy jogos érdekeit.

Ez – a jóhiszeműség és a tisztességes viselkedés általános elveivel együtt – képezi annak az alapját, hogy a munkavállalónak kötelessége értesítenie a munkáltatóját minden másodlagos foglalkoztatásáról.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállalónak tájékoztatnia kell a munkáltatóját, ha második állást szándékozik vállalni.

Ez szorosan összefügg a 6. szakasz (4) bekezdésével, amely előírja, hogy a felek kötelesek egymást tájékoztatni minden olyan tényről, adatról, körülményről és azok változásáról, amelyek relevánsak a munkaviszony létrejöttéhez, illetve a Munka Törvénykönyve szerinti jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez.

Aligha kétséges, hogy egy második munkaviszony fennállása jelentősen befolyásolhatja az elsődleges munkaviszont, ezért a munkáltató szempontjából rendkívül fontos kérdés. Következésképpen a másodlagos munkaviszony elhallgatása a törvényes kötelezettségek megsértését jelentheti.

A munkavégzésre való alkalmasság követelménye

A munkáltatók jogosultak elvárni a munkavállalóktól, hogy a meghatározott időpontban és helyen, munkavégzésre alkalmas állapotban jelenjenek meg a munkahelyen, és feladataikat a szokásosan elvárt gondossággal, az érvényes munkahelyi szabályoknak és követelményeknek megfelelően lássák el.

A munkaképesség kérdése jogosan merülhet fel például abban az esetben, ha egy nappali műszakban dolgozó munkavállaló kimerülten érkezik a munkahelyére, mert az előző éjszaka egy másik munkáltatónál dolgozott, és több mint 24 órája nem aludt.

Ilyen körülmények között teljesen jogos, ha a munkáltató megtagadja a többszörös munkaviszony fennállását, mivel a munkavállaló esetleg már nem képes a feladatait a szükséges gondossággal ellátni. Ez sértheti a Munka Törvénykönyve 6. § (2) bekezdésében védett munkáltatói jogos érdekeket.

Ennek megfelelően a munkáltatóknak képesnek kell lenniük felmérni a párhuzamos munkaviszony lehetséges következményeit, ideértve a következőket:

• Alváshiány és fáradtság;
• Csökkent koncentrációs képesség és figyelem;
• Túlzott fizikai megterhelés; és
• Egyéb tényezők, amelyek ronthatják a teljesítményt.

A munkáltató gazdasági érdekeinek védelme

Egy másik fontos szempont a Munka Törvénykönyve 8. § (1) bekezdésében meghatározott magatartási követelmény, amely szerint a munkavállalók a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely veszélyezteti munkáltatójuk jogos gazdasági érdekeit.

A gyakorlatban ez leggyakrabban a versenytársnál való munkavállalást jelenti.

A munkáltatónak nyilvánvalóan jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy megakadályozza a munkavállalóknak a versenytárs vállalkozásoknál történő mellékállás vállalását, mivel az ilyen tevékenységek közvetlenül érinthetik a munkáltató gazdasági érdekeit.

IV. A kivétel: Mikor tilos a többszörös munkaviszony?

A Munka Törvénykönyve szigorúbb szabályokat ír elő a vezető beosztású munkavállalókra vonatkozóan.

A 208. § (2) bekezdése értelmében egy munkavállaló akkor minősül vezető beosztású munkavállalónak, ha:

• a munkáltató működése szempontjából kiemelt jelentőségű vagy rendkívül bizalmas jellegű beosztást töltsön be; és
• Legalább a törvényes minimálbér hétszeresének megfelelő alapfizetést kapjon.

A 211. § (1) bekezdése előírja, hogy az ilyen munkavállalók nem létesíthetnek semmilyen további, munkaviszonyhoz kapcsolódó jogviszonyt.

E célból a munkaviszonyhoz kapcsolódó jogviszonyok közé tartoznak:

• Munkaviszonyok;
• Olyan szövetkezeti tagság, amely munkavégzési kötelezettséggel jár;
• Szolgáltatási szerződések és ügynöki megállapodások;
• Vállalatoknál betöltött vezetői vagy felügyelőbizottsági tagi pozíciók; valamint
• Egyéni vállalkozások.

Ezért a vezető beosztású alkalmazottak számára általában tilos ilyen jellegű bármilyen további jövedelemszerző tevékenységet folytatni.

V. Befolyásolja-e a második állás a fizetést?

A már fennálló munkaviszony és az azt követően létrejött bármely második munkaviszony teljesen különálló munkaviszonyoknak minősülnek.

Ennek következtében minden törvényben előírt munkajogi szabály önállóan vonatkozik minden egyes munkaviszonyra.

A javadalmazás szempontjából ez azt jelenti, hogy a munkavállaló alapbérét egyik munkaviszony keretében sem lehet az érvényes törvényi minimum alatt megállapítani:

• Minimálbér; vagy
• Garantált minimálbér,

még akkor is, ha a munkavállaló mindkét munkából származó összes jövedelme meghaladná ezeket a küszöbértékeket.

Ennek megfelelően a minimálbérre és a garantált minimálbérre vonatkozó jogszabályok minden munkaviszonyra külön-külön és egyformán vonatkoznak.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a minimálbér és a garantált minimálbér összegét kormányrendelet alapján évente kiigazítják.

Következtetés

Összefoglalva: a magyar munkajog általában engedékeny hozzáállást tanúsít a több állást betöltő munkavállalók iránt. Ez a szabadság azonban számos törvényi feltételhez kötött, amelyeket mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak alaposan figyelembe kell venniük.

Ha bármilyen, a mellékállással kapcsolatos problémába ütközik – akár munkáltatóként, akár munkavállalóként –, célszerű szakértői jogi segítséget kérni. Amennyiben bármilyen kérdése merül fel ezzel a témával kapcsolatban, irodánk örömmel áll rendelkezésére bármelyik elérhetőségünkön keresztül.