Szerződés-megfogalmazás az indonéz kontextusban

Az indonéz fellebbviteli bíróság (a fellebbviteli ítéletben, 48/Pdt/2014/PT.DK sz.) megállapította, hogy a szerződések csak akkor érvényesek, ha azok legalább egy változata indonéz nyelven (bahasa) is rendelkezésre áll, függetlenül attól, hogy a szerződést külföldi vállalattal kötötték-e.

2009. július 9-től Indonéziában hatályba lépett a 2009. évi 24. számú törvény, amely jelentős figyelmet keltett a nemzetközi üzleti tranzakciók terén. A törvény 30. cikke lényegében a következőket írja elő:
“Minden, indonéz vállalattal […] vagy indonéz állampolgárságú személlyel kötött szerződésben az indonéz nyelvet kell használni. Minden olyan szerződést, amelynek egyik szerződő fele külföldi, az adott fél nemzeti nyelvén vagy angolul is meg kell fogalmazni. Az indonéz nyelvet nem kell kifejezetten a szerződés nyelveként megállapítani; azonban indonéz nyelvű változat is szükséges, ha a szerződés indonéz felet érint.”
A jakartai fellebbviteli bíróságnak a fellebbviteli eljárás során figyelembe kellett vennie ezt a rendelkezést, és 2014. május 7-én a következő következtetésre jutott:

Egy külföldi vállalat és egy indonéz vállalat közötti szerződés akkor érvénytelen, ha a szerződés szövegét kizárólag angol nyelven fogalmazták meg, és nem indonéz nyelven is.

Az ügy háttere:
A NINE AM Ltd. (felperes) 4 422 000 USD összegű kölcsönszerződést kötött a Bangun Karya Pratama Lestari (alperes) nevű indonéz társasággal. A szerződésre alkalmazandó jogként az indonéz jogot választották. Miután az alperes elmulasztotta a fennmaradó 115 540 USD összegű hitel visszafizetését, a felperes keresetet indított az illetékes kerületi bíróság előtt, és a fennmaradó összeget, valamint az abból származó kamatokat követelte. 2013. június 20-án a kerületi bíróság elrendelte, hogy az alperes fizessen a felperesnek 115 540 USD-t. A kamatokra vonatkozó követelést elutasította.

Az ítélet azon az érvelésen alapult, hogy a 2009. évi 24. számú törvény 30. cikkében előírt kötelező formai követelmény miatt a teljes kölcsönszerződés érvénytelen volt. Következésképpen a felperest kizárólag abba a helyzetbe kellett helyezni, amelyben akkor lenne, ha a kölcsönszerződést soha nem kötötték volna meg. A Fellebbviteli Bíróság a fellebbezési határozatában egyetértett ezzel az érveléssel. Hogy a felek fellebbeznek-e a Legfelsőbb Bírósághoz, az még kérdéses.

Gyakorlati megjegyzés: A vállalkozóknak ezt a befektetők számára kedvezőtlen joggyakorlatot okként kell tekinteniük arra, hogy szerződéseikbe választottbírósági záradékokat foglaljanak bele, vagy az alkalmazandó jog választását Indonézián kívüli joghatóságokra korlátozzák. Indonéz felekkel kötött szerződések esetében azonban a következőket ajánljuk:
1) A szerződéseket legalább indonéz nyelven (bahasa) is meg kell kötni.
2) Azokat a már meglévő szerződéseket, amelyeket csak egy nyelven – és nem bahasa nyelven – kötöttek meg, utólag indonéz nyelvű változatot kell hozzájuk csatolni.