I. Munkaviszonyok halmozása

A Munka törvénykönyve (Mt.) főszabály szerint nem tartalmaz olyan tiltó rendelkezést, amely kifejezetten kizárná azt, hogy egy munkavállaló több munkaviszonyban álljon – ezt nevezi a köznyelv másodállásnak. A munkaviszony-létesítés szabadságából tehát levezethető az az állítás, miszerint csak szűk, törvényben meghatározott okból, illetve célból korlátozható az, ha egy munkavállaló a már meglévő munkáltatója mellett egy újabb, második munkaviszonyt is létrehozzon egy másik munkáltatóval.

II. Alkotmányos garanciák

A jogalkotó alapgondolata az volt, hogy a fentebbi, munkához és munkaviszony-létesítéshez való alapjog alkotmányos garanciája messzemenőkig érvényesülni tudjon. Az Alaptörvény a XII. cikkében a következőképp fogalmaz: mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson. Ez tehát alkotmányos szinten garantálja a főszabály-szerűen érvényesülő, szabad munkaviszonylétrehozások lehetőségét – egymással párhuzamosan akár többet is.

III. A megengedő szabályozás részletei a Munka törvénykönyvében

Az Mt. szabályozási logikájából az világlik ki, hogy a munkavállaló a pihenő idejében olyan tevékenységeket végezhet, amelyek a munkavégzése során nyújtott munkateljesítményét nem befolyásolják negatívan. Ez az alapvetően megengedő jogalkotói hozzáállás teszi lehetővé ágazati törvény-szinten is a másodállás vállalásának lehetőségét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem egy abszolút engedmény: az Mt. több olyan szabályt is tartalmaz, amelyekre figyelemmel kell lenni másodállás vállalása esetén, mivel ezek be nem tartásakor könnyedén abban a helyzetben találhatja magát a munkavállaló, hogy szándéka ellenére a primer munkaviszonyának szabályait megsértette.

Garanciális jelentőséggel bír az Mt. 6. § (2) bekezdése, miszerint a munkaviszony alanyainak kölcsönösen együtt kell működniük és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. Ebből, valamint szintén generálklauzula-szinten, ugyancsak a 6. § -ban megjelenő jóhiszeműség és tisztesség követelményéből vezethető le a munkavállaló bejelentési kötelezettsége. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló köteles bejelenteni a munkáltatója felé a másodállás-vállalását. Ezzel szoros összefüggésben van ugyanezen jogszabályhely (4) bekezdése, tekintettel arra, hogy a munkaviszony alanyai kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. Nem kérdés, hogy egy második munkaviszony vállalása oly mértékben hat ki az elsődleges munkaviszonyra, hogy annak fennállta egyértelműen lényeges szempontnak minősül munkáltatói szemszögből nézve. A munkavállalói bejelentés elmaradása tehát jogszabálysértő magatartásnak minősül.

A munkáltató jogos elvárása az, hogy munkavállalója az Mt. 53. § (1) bekezdésével összhangban az általa előírt helyen és időben, munkára képes állapotban tudjon megjelenni és munkáját az általában elvárható gondossággal, a munkára vonatkozó szabályok és előírások betartásával végezze el. Azaz, a munkára képes állapot joggal kérdőjeleződik meg a munkáltató oldalán, ha például a nappali műszakos kolléga reggel kialvatlanul jelenik meg azért, mert előtte egy másik munkahelyen éjszakás műszakban dolgozott és több, mint 24 órája nem aludt. Teljes mértékben legitim érv tehát munkáltatói oldalról a többes munkaviszony engedélyezésének megtagadása ilyen esetben, hiszen így a munkáltató nem tudja ellátni az általában elvárható gondossággal a feladatát, ez tehát az Mt. 6 § (2) bekezdésében rögzített munkáltatói jogos érdeket sérti. A munkáltatónak tehát fel kell tudni mérnie a kettős munkaviszonyból származó externáliákat, úgy, mint kialvatlanság/fáradtság okozta figyelemzavar, túlzott fizikai megterhelés stb.

Releváns szempontként jelenik meg a másodállás tiltása kapcsán munkáltatói oldalon az Mt. 8. § (1) bekezdése szerinti magatartási elvárás: a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Ez a gyakorlatban általában a konkurenciánál történő elhelyezkedésre vonatkozik. Nyilvánvalóan jogos érdeke a munkáltatónak az, hogy megakadályozza a konkurenciánál történő másodállások létesítését, hiszen ez az ő gazdasági érdekeit egyértelműen negatívan érintené.

IV. A kivétel: mikor kizárt több munkaviszony létesítése?

Vezető állású munkavállalónak minősül az Mt. 208. § (2) bekezdése szerint az olyan kolléga, aki a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét. Az Mt. kategorikusan kijelenti velük kapcsolatban a 211. § (1) bekezdésében, hogy ők további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthetnek. Munkavégzésre irányuló jogviszonynak minősül az Mt. 294. § (1) bek. f) pontja alapján a munkaviszony, a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződés, a gazdasági társaság vezető tisztségviselői vagy felügyelő bizottsági tagsági tevékenység ellátására irányuló jogviszony és az egyéni vállalkozás.

V. Befolyásolja a bérezést a másodállás?

A már meglévő, és az emellett újonnan létrejövő, második munkaviszonyt önálló munkaviszonynak kell tekinteti, azaz mindkettőre a törvényi előírások összessége alkalmazandó. A bérezést tekintve ez azt jelenti, hogy a munkavállaló alapbérét nem lehet a kormányrendeletben meghatározott minimálbér, illetőleg garantált bérminimum összegénél alacsonyabb szinten megállapítani, ha a munkavállaló történetesen a két munkaviszonyából összeadódó bére ezt a mértéket meghaladná. Azaz, mindkét munkaviszonyra egyformán alkalmazandóak a minimálbér, ill. garantált bérminimum kormányrendeletbe foglalt rendelkezései. Kitekintésként ezúton rögzítjük, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum összege évről évre változik, arról a Kormány évente újabb rendeletet alkot.

Összességében megállapítható, hogy az alapvetően megengedő szabályozásnak törvényi feltételei vannak, amelyek alkalmazása körültekintést igényel. Amennyiben Ön akár munkáltatói, akár munkavállalói oldalon találkozik a másodállás jogintézményeivel, szakértő bevonását javasoljuk. Az e körben felmerülő kérdések esetén természetesen állunk rendelkezésre elérhetőségeink bármelyikén.