Szlovén Legfelsőbb Bíróság: A kockázatok nem megfelelő közzététele esetén a svájci frankban felvett hitel érvénytelen

Évek óta számos eljárásban – gyakran sikerrel – érvelünk amellett, hogy ez a megközelítés helytelen. Ismételten rámutattunk arra, hogy a 93/13/EGK irányelv követelményei miatt a hasonló tényállásokra vonatkozó jogi keret az európai jogrendszerekben nagyjából azonos. Következésképpen érdemes figyelembe venni más országok kiforrottabb ítélkezési gyakorlatát.

Egy hasonló ügyben a szlovén Legfelsőbb Bíróság nemrég a devizahitelekkel rendelkező hitelfelvevők javára döntött, és – az irodánk által évek óta hangoztatott érvekkel megegyező alapon – egy svájci frankban denominált fogyasztási hitelszerződést teljes egészében semmisnek nyilvánított. A 2018 januárjában hozott ítéletről a magyar nyelvű sajtó is beszámolt.

Bár az ítélet teljes írásbeli indoklása még nem áll rendelkezésre, egy horvát nyelvű sajtóközlemény alapján összefoglaltuk a bíróság szóbeli indoklásának legfontosabb pontjait.

A Bíróság legfontosabb megállapításai

A fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a CHF-hitelek nem szokványos hiteltermékek, hanem jelentős kockázatokkal járó pénzügyi termékek, és hogy a bankok elmulasztották a fogyasztóknak az ilyen hitelmegállapodásokkal kapcsolatos megfelelő tájékoztatását.

Az ítélet megerősítette, hogy az Európai Unió Bírósága által a C-186/16. sz. ügyben megállapított követelmények nem teljesültek. A bíróság konkrétan a következőket állapította meg:

• Bár a svájci frankra (CHF) vonatkozó szerződéses rendelkezések nyelvtanilag pontosak voltak, azok magyarázata nem volt egyértelmű és érthető. A fogyasztókat nem tájékoztatták arról, hogy a vonatkozó mechanizmusok hogyan működnek, mely tényezők befolyásolhatják azokat, illetve mely jövőbeli események befolyásolhatják a CHF árfolyamát. Ennek következtében a fogyasztók nem tudták ésszerűen előre látni a kockázatokat.
• A svájci frankban (CHF) nyújtott hitelek nem szokványos hitelek voltak, hanem a devizapiacra (FOREX) közvetlenül kapcsolódó pénzügyi termékek. A fogyasztókat ezért kifejezetten tájékoztatni kellett volna erről a jellemzőről.
• A bankoknak pontosan meg kellett magyaráznia, hogy az euró jelentős értékvesztése milyen hatással lehet a fogyasztók fennálló adósságára, és hogyan növelheti a havi törlesztési kötelezettségeket.
• Mivel ezek a termékek nem szokványos jelzáloghitelek, hanem összetett pénzügyi eszközök, a fogyasztókat olyan, speciális képesítéssel rendelkező tanácsadóknak kellett volna tájékoztatniuk, akik megfelelő szakértelemmel rendelkeznek az ilyen termékek terén.
• A bankok nem kínáltak a fogyasztóknak olyan termékeket, amelyekkel fedezni vagy mérsékelni lehetett volna a devizakockázatot, miközben maguk a bankok teljes mértékben védve voltak ezekkel a kockázatokkal szemben.
• A bankok tisztában voltak azzal, hogy a fogyasztók általában nem svájci frankban szereztek jövedelmet, és nem spekulatív nyereségre vágyó befektetőként kötötték meg az ügyletet. A fogyasztók ugyanis kizárólag az alacsonyabb kamatlábak miatt választották ezeket a hiteleket.
• Végül a bankok tisztában voltak azzal, hogy az euró leértékelődése – amely a fogyasztók hitelképességének romlásához vezet – olyan következményekkel járhat, amelyekkel a fogyasztók már nem tudnak megbirkózni.

A indokolás kifejezetten kiemeli azt is, hogy a bíróság következtetéseinek kialakításakor figyelembe vette a Spanyolországban és Németországban hozott hasonló felsőbb bírósági ítéleteket.

Amint a teljes írásbeli indoklás a rendelkezésünkre áll, azt a lehető leggyorsabban és a lehető legrészletesebben közzétesszük.

Amennyiben további információra van szüksége a határozattal vagy annak következményeivel kapcsolatban, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.