Hiába az állami kényszerforintosítás, a nemzeti bíróságnak vizsgálnia kell azt, hogy a bank tisztességtelenül járt-e el, amikor devizahiteles szerződés esetén a teljes árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárította.

Évek óta hangsúlyozzuk, hogy teljes mértékben jogellenes volt a magyar bíróságnak a Kúria által inspirált joggyakorlata, amely szerint rendre a bankok javára döntöttek. Az ezzel kapcsolatos álláspontunk részletesen a Népszabadság cikkében olvasható. Miután irodánk bekapcsolódott a magyar devizahiteles ügyek vitelébe, számos sikert értünk el és sok magyar család otthonát sikerült megmentünk a kényszerárveréstől. Folyamatosan hangoztattuk, hogy a Kúriának a józan ésszel szembe menő ukázait uniós szinten szükséges felülvizsgálni.

Ez történt meg jelenleg, amikor is az Európai Unió Bíróságának második tanácsa mindenben az általunk kifejtetteknek megfelelően döntött.

Az ügyben azt kellett vizsgálnia a Bíróságnak, hogy a nemzeti bíróságok hivatkozhatnak-e a tisztességtelen általános szerződési feltételekről szóló közösségi irányelv egy kivételére, amely szerint jogszabály rendelkezései folytán a szerződés részévé váló feltétel tisztességtelensége alapvetően nem vizsgálható. A magyar jogalkotó ugyanis – ugyan utólag – de jogszabállyal kívánta a szerződés részévé tenni a – bankoknak kedvező és önkényes – forintosítást. Erre a bíróság válasza egyértelmű nem.

A bíróság szerint hiábavaló az utólagos állami beavatkozás, mert – a Kúria bevett szándéka ellenére – ennek ellenére vizsgálható az árfolyamkockázat telepítésének tisztességtelensége. Talán éppen azért, mert a Kúria eddig ezzel tökéletesen ellentétes álláspontot képviselt, az Európai Bíróság most igen részletes felvilágosítást adott arról, hogy mi alapján szükséges ennek a vizsgálata:

A „világos és érthető” megfogalmazás követelménye magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára. Azaz hogy egy átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.

Ezzel kapcsolatban pedig a kockázatfeltárásban ki kell(ett volna) térni arra is, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.

Sőt, a nemzeti bíróságnak fogyasztók esetében hivatalból kell észlelnie ezeket az okokat, amennyiben fogyasztó felperessel áll szemben.

Ön is újra felvenné a kesztyűt? Keressen fel bennünket.