02

Fővárosi Ítélőtábla: a vezető tisztségviselő felelőssége sem korlátlan

17. okt 2017 Hírek

Egy magyar bíróságok előtt folyó precedensértékű ügyben irodánk jogászai egy magyarországi szövetkezet vezető tisztségviselőit képviselték sikeresen egy ugyanazon jogi személy tagjai által megindított kártérítési perben.

A Fővárosi Ítélőtábla mindenben osztotta irodánk jogi álláspontját, amely szerint egy jogi személy társaság tagjai /részvényesei / hitelezői nem tudnak sikerrel kártérítési pert indítani a vezető tisztségviselők ellen azért, mert a jogi személy nem tudja kifizetni a részükre esedékes tartozását. Ez az elv olyan esetekben is alkalmazandó, amikor kifejezetten a vezető tisztségviselő magatartása (az adott esetben bűncselekmény elkövetése) és a jogi személy fizetésképtelenségének beállta között okozati összefüggés áll fenn.

Az ügy háttere a következő:

Egy magyarországi szövetkezet fizetésképtelenséget jelentett. A felszámolási eljárás során közel 4000 hitelező hozzávetőleg 50.000.0000,- € értékben jelentett be hitelezői igényt. A korábbi igazgatósági tagokat és egy felügyelőbizottsági tagot egy magyar büntetőbíróság bűnösnek talált hűtlen kezelés és sikkasztás bűntettében, amelyet a jogi személy készpénz- és ingatlanvagyona vonatkozásában követettek el.

A büntetőeljárás befejezését követően korábbi tagok százai indítottak kártérítési pereket Magyarország legkülönbözőbb bíróságai előtt, amelyek során a jogi személynek kölcsön adott és meg nem térült befektetésük mint kár megítélését kérték a bíróságoktól a korábbi vezető tisztségviselőkkel szemben. Egy hitelező sem élt viszont a Csődtörvény adta lehetőségével, amely szerint a felszámolási bíróság előtt lehetséges lett volna a korábbi igazgatók és felügyelőbizottsági tagok korlátlan felelősségének megállapítására. Valamennyi hitelező ugyanis „bűncselekménnyel okozott kár” jogcímén indított kártérési pert az általános hatáskörű bíróságok előtt, amely során csak hivatkoztak a korábban a vezető tisztségviselők által elkövetett bűncselekményre.

Egyes alacsonyabb fokú bíróságok megállapíthatónak láttak a marasztalást „bűncselekménnyel okozott kárra” hivatkozással, míg más alsóbb fokú bíróságok a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2005. (VI. 17.) számú kollégiumi ajánlására (elérhető online) hivatkozva „jogintézménnyel visszaélés” miatt láttak a vezető tisztségviselők marasztalhatóságát.

Irodánk az igazgatók és felügyelőbizottságit tagok védelmében a következőket adta elő: egy jogi személy tagja / hitelezője / részvényese és annak vezető tisztségviselője között nem áll fenn semmilyen jogviszony. Jogviszony csak a vezető tisztségviselő – jogi személy, és a jogi személy – tag / hitelező / részvényes között áll fenn. Ennélfogva szerződéses kapcsolatról, így szerződéses károkozásról eleve nem lehet szó. Szerződésen kívüli kártérítési jogviszony úgyszintén nem áll fenn, hiszen ehhez az lenne szükséges, hogy a vezető tisztségviselők a tag sérelmére kövessenek el valamilyen jogellenes magatartást. Ehhez pedig egy, a tagot védő normát lett volna szükséges felmutatni.

Az ügy legfőbb kérdése ezért az maradt, hogy lehetséges-e éspedig hogyan egy vezető tisztségviselő korlátlan és közvetlen felelősségének megállapítása egy általános hatáskörű polgári bíróság előtt.

Az Ítélőtábla teljes mértékben egyetértett irodánk írásban és szóban is előadott érveivel, így a következőket állapította meg:

–       Nem áll fenn jogviszony egy társaság vezető tisztségviselője és annak tagja között;

–       Csak az írott tárgyi jog tételes szabálya alapján van lehetőség egy vezető tisztségviselő korlátlan felelősségének megállapítására;

–       A törvény e körben kimerítően sorolja fel a felelősségi alakzatokat;

–       Korlátlan felelősség megállapítása iránti eljárás csakis a felszámolási bíróság előtt kezdeményezhető;

–       A törvényes határidő (a jogi személy törlését követő 60 nap) lejárta után semmilyen lehetőség nincs a korlátlan felelősség megállapítására;

–       Még egy a vezető tisztségviselő által elkövetett bűncselekmény sem képes egy szerződésen kívüli kártérítési viszonyt megalapozni;

–       Mindennemű egyéb bíróság döntés / vélemény (beleértve a Szegedi Ítélőtábla állásfoglalásának idevágó részét is) sérti a hatalommegosztás elvét, mivel a bíróságok a törvényhozás helyett alkotnának önálló felelősségi esetet;

–       Minden egyéb korábbi ezzel ellentétes döntést (akár a jelen esetben hozott párhuzamos ítéleteket is) ezért figyelmen kívül hagyni szükséges, mivel a bíróság e körben nem jogot alkalmazott, hanem megkísérelt jogot alkotni.