Egy magyar bíróságok előtt folyó precedensértékű ügyben irodánk jogászai egy magyarországi szövetkezet vezető tisztségviselőit képviselték sikeresen egy ugyanazon jogi személy tagjai által megindított kártérítési perben.

A Fővárosi Ítélőtábla mindenben osztotta irodánk jogi álláspontját, amely szerint egy jogi személy társaság tagjai /részvényesei / hitelezői nem tudnak sikerrel kártérítési pert indítani a vezető tisztségviselők ellen azért, mert a jogi személy nem tudja kifizetni a részükre esedékes tartozását. Ez az elv olyan esetekben is alkalmazandó, amikor kifejezetten a vezető tisztségviselő magatartása (az adott esetben bűncselekmény elkövetése) és a jogi személy fizetésképtelenségének beállta között okozati összefüggés áll fenn.

Az ügy háttere a következő:

Egy magyarországi szövetkezet fizetésképtelenséget jelentett. A felszámolási eljárás során közel 4000 hitelező hozzávetőleg 50.000.0000,- € értékben jelentett be hitelezői igényt. A korábbi igazgatósági tagokat és egy felügyelőbizottsági tagot egy magyar büntetőbíróság bűnösnek talált hűtlen kezelés és sikkasztás bűntettében, amelyet a jogi személy készpénz- és ingatlanvagyona vonatkozásában követettek el.

A büntetőeljárás befejezését követően korábbi tagok százai indítottak kártérítési pereket Magyarország legkülönbözőbb bíróságai előtt, amelyek során a jogi személynek kölcsön adott és meg nem térült befektetésük mint kár megítélését kérték a bíróságoktól a korábbi vezető tisztségviselőkkel szemben. Egy hitelező sem élt viszont a Csődtörvény adta lehetőségével, amely szerint a felszámolási bíróság előtt lehetséges lett volna a korábbi igazgatók és felügyelőbizottsági tagok korlátlan felelősségének megállapítására. Valamennyi hitelező ugyanis „bűncselekménnyel okozott kár” jogcímén indított kártérési pert az általános hatáskörű bíróságok előtt, amely során csak hivatkoztak a korábban a vezető tisztségviselők által elkövetett bűncselekményre.

Egyes alacsonyabb fokú bíróságok megállapíthatónak láttak a marasztalást „bűncselekménnyel okozott kárra” hivatkozással, míg más alsóbb fokú bíróságok a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2005. (VI. 17.) számú kollégiumi ajánlására (elérhető online) hivatkozva „jogintézménnyel visszaélés” miatt láttak a vezető tisztségviselők marasztalhatóságát.

Irodánk az igazgatók és felügyelőbizottságit tagok védelmében a következőket adta elő: egy jogi személy tagja / hitelezője / részvényese és annak vezető tisztségviselője között nem áll fenn semmilyen jogviszony. Jogviszony csak a vezető tisztségviselő – jogi személy, és a jogi személy – tag / hitelező / részvényes között áll fenn. Ennélfogva szerződéses kapcsolatról, így szerződéses károkozásról eleve nem lehet szó. Szerződésen kívüli kártérítési jogviszony úgyszintén nem áll fenn, hiszen ehhez az lenne szükséges, hogy a vezető tisztségviselők a tag sérelmére kövessenek el valamilyen jogellenes magatartást. Ehhez pedig egy, a tagot védő normát lett volna szükséges felmutatni.

Az ügy legfőbb kérdése ezért az maradt, hogy lehetséges-e éspedig hogyan egy vezető tisztségviselő korlátlan és közvetlen felelősségének megállapítása egy általános hatáskörű polgári bíróság előtt.

Az Ítélőtábla teljes mértékben egyetértett irodánk írásban és szóban is előadott érveivel, így a következőket állapította meg:

–       Nem áll fenn jogviszony egy társaság vezető tisztségviselője és annak tagja között;

–       Csak az írott tárgyi jog tételes szabálya alapján van lehetőség egy vezető tisztségviselő korlátlan felelősségének megállapítására;

–       A törvény e körben kimerítően sorolja fel a felelősségi alakzatokat;

–       Korlátlan felelősség megállapítása iránti eljárás csakis a felszámolási bíróság előtt kezdeményezhető;

–       A törvényes határidő (a jogi személy törlését követő 60 nap) lejárta után semmilyen lehetőség nincs a korlátlan felelősség megállapítására;

–       Még egy a vezető tisztségviselő által elkövetett bűncselekmény sem képes egy szerződésen kívüli kártérítési viszonyt megalapozni;

–       Mindennemű egyéb bíróság döntés / vélemény (beleértve a Szegedi Ítélőtábla állásfoglalásának idevágó részét is) sérti a hatalommegosztás elvét, mivel a bíróságok a törvényhozás helyett alkotnának önálló felelősségi esetet;

–       Minden egyéb korábbi ezzel ellentétes döntést (akár a jelen esetben hozott párhuzamos ítéleteket is) ezért figyelmen kívül hagyni szükséges, mivel a bíróság e körben nem jogot alkalmazott, hanem megkísérelt jogot alkotni.